bodzaillatú parkokon át narancsfelhőket kergetve, zöld fűben fekve vártuk, hátha elődugja az orrát a telihold, de hiába...csak a fekete gomolygó viharfelhők próbáltak megijeszteni minket.
nedves avarillatú ebemmel hazabandukolva egy kismadárral találkoztunk, aki éppen lepottyant egy fáról, majd egy kedveskedő, érdeklődő kutyaorr csippentés után a tenyeremből repült bátran tovább egy távoli fára.
a nagyon nagyra duzzadt Perintben néztük, ahogy tovaúszik a tegnap, de egy emlékmorzsa édes életzöld borsószemekbe bújva megégette a nyelvem hegyét, nyomot hagyva, mosolyogva...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése