2016. november 15.

utálatos vasárnapok

és olyan is van, hogy nagyon nehezen viselem el magam és legszívesebben elfutnék az életemből ki a világba, messze mindentől és mindenkitől, munkától, hétköznapoktól, anyaságtól, NŐségtől, egyedülléttől, szeretői léttől...
ráfoghatnám a kis geci hormonokra, a teliholdra, a szuper holdra és még sorolhatnám... amik persze lehet valamelyest hozzá is járulnak a kialakult helyzethez, de mindezek tudata sem segít enyhíteni a szar érzéseket.
megfigyeltem, hogy legtöbbször vasárnap tör rám ez az érzés, vasárnap, ami afféle családi nap, vagy annak kéne lenni, vagy tudja a fene... és lehet emiatt, de iszonyat utalom azokat a vasárnapokat, amikor nincs mit tenni, amikor csak lenni kéne, mindenféle kényszer nélkül, nem csinálni semmit, vagy épp pont csinálni kéne, mondjuk szuperanyuként szorgosan RH-t sütni, húslevessel, meg kacsalábon forgó tortával vagy krémes süteménnyel, háát az nem megy nekem. az egész heti örült logisztikában én annyira elfáradok, hogy ehhez aztán már végképp nincs kedvem és erőm és ilyenkor már magammal sem vagyok jóban. szegény gyerekem issza meg ennek sokszor a levét, amit sajnálok, és inkább felkészítem rá, vagy előre elnézést kérek, hogy ma anya igazán nincs formában és jobb békén hagyni, fortyogjon csak a levében és duzzogjon a világra, bújjon a takaró alá és hüppögjön a fürdőszobában... aztán úgyis megnyugszik, kibékül magával és a világgal is. ilyen is van... ilyen vasárnapunk is van... 

1 megjegyzés: