2015. július 26.

napi gúz

az elmúlt két hétben Bende a mamánál nyaralt. már elvonási tünetei voltak neki is és nekem is. nagyon hiányzott. ezt orvosolva kitaláltam, hogy a szabadnapomon meglepem és elmegyünk csak ő és én kirándulni. a két úti cél, amit belőttünk a Zalaszántói Béke Sztúpa és a Rezi Dinó Park. a hőség kibírhatatlan volt, de minket nem érdekelt, örültünk az utazásnak, a ablakon bezúduló meleg huzatnak, a szalmabálnáknak, a magnóból bömbölő bőröndödönnek...
a sztúpánál már nagyon rég nem voltam és szerettem volna, ha Bende is megismeri és érzi azokat az erőket, amik ott munkálkodnak.
ahogy a lépcsőhöz értünk, egyből tudta, hogy nem kell felfutni a lépcsőn a szoborhoz, és nem véletlenül vannak ott a nyilak amik emeletről emeletre körbevezetnek.
ahogy elindultunk, megkérdezte:
- anya, most mit csinálunk?
- miközben körbesétálunk, gondolj azokra, akiket szeretsz!
huncutul rám nézett.
- kire fogsz gondolni Bende?
- anyára, anyára, anyára... 
majd előresietett, hogy el ne tévedjek és mutassa az utat nekem...

1 megjegyzés: