alapvetően jó embernek tartom magam. nem vagyok tökéletes és nem is törekszem arra. tisztában vagyok jó pár rossz tulajdonságommal, amiket igyekszem nevelni, terelni, finomítani. de nekem is vannak olyan pillanataim, amikor kiesek a kontroll alól, ha egyáltalán tudok a saját magam kontrollja lenni. és az ilyen kontroll nélküli, meggondolatlan, olykor csacska, szeplős, szégyenlős lányos, hogyan is kell akkor ezt a szimpatizálunk egymással... jajjj... zavaromban lehet teszek olyat, amivel másnak rossz érzést, bántást, sérelmet okozok. sajnálom... nem szánt szándékkal, gonosz elszántsággal teszem. mélyen érint, ha ezt a megbántott a tudtomra is adja. napokra befészkeli magát a fejembe a gondolat, hogy rossz vagyok, másnak sebet okoztam. ez nem jó érzés. de megtörtént.
nem vagyok jó a játszmázásban, taktikázásban, mások megtévesztésében. úgyis hamar kiderül, ki milyen is valójában. de a bántás nem az eszközöm. szándékaim tisztességesek és őszinték. és ha nem is a szépségkirálynői koronáért gyűjtöm a pontokat, de a világbéka nekem is fontos. kicsiben is és nagyban is. na és a gumicukor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése