most pár hétre minden olyan lesz, mint akkor volt, amikor még nem volt Bende... az igazság az, hogy annyira nem jó ez nekem.
megint az van, hogy szinte csak aludni járok haza, nincs időm semmire, senkire... üres a hűtőm, már minden vésztartalékot, kekszet, csokit, gyors energiaforrást feléltem... boltba pedig már esténként nincs is kedvem elmenni...
meló az viszont van sok. a napközizést szeretem, jó a gyerekekkel. nem könnyű, de kihívás sokféle gyerek között lenni. ezt is csak őszintén lehet csinálni. és amit látok már és felismerek, hogy ugyanaz a nehéz benne, mint a saját gyermekemmel... beleilleszkedni abba a világba, amiben ők vannak. és azt is tudom, hogy ez azért nehéz, még így is, hogy felismerem, mit kéne csinálni, hogy annyi minden más szar, megfelelés, elvárás van, hogy iszonyat kimerítő és fárasztó egyik helyzetből átváltani a másikra. jó lenne, ha megtehetném, hogy csak egyféle helyzetben, állapotban lehetnék, mindenféle idő, pénz és egyéb más nyomás nélkül... hiszem, hogy lehet és lesz rá alkalmam.
Bende pedig hiányzik... így most nem kerek, ami egyébként sem kerek, de nekünk mégis az, mert azzá tesszük... mi kerekítjük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése