2014. március 9.

testet ölthetne már a magány(om)

leszögezem, nem a türelmetlenség és ez már a kibírhatatlanság állapota beszél belőlem. nem, erről szó sincs. csak mert tudom, hogy, amit nagyon akarunk, az előbb, nálam inkább már utóbb, de össze fog jönni. és fontosnak tartom, hogy a vágyainkról, álmainkról beszéljünk, még ha sokszor nem is mondjuk ki, csak magunknak, magunkban mazsolázunk róla. de vannak és kellenek.
így van ez az elképzelt, valamire való férfival is. mert jó, ha tudjuk, hogy milyen is lenne a megfelelő. aztán az élet majd úgyis megcsűri, csavarja, kifordítja, kirázza, megtölti és megsüti mielőtt eléd rakja.
pár éve a csajokkal egy varázslatos, boszorkányos, nyár végi estén a Balaton parton nem előre megfontolt szándékkal, de összeszedtük, hogy mi az, amivel a férfinek rendelkeznie kell ahhoz, hogy  férfi (nem suhanc, nem kedves, aranyos fiú, nem semmirekellő csirkefogó és nem csavargó ámító... és még sorolhatnám) legyen a szemünkben. és ha már megvan a szűrőprogram, könnyebb a választás... már ha egyáltalán adódik választás...
hát uraim, akkor a gatyákat fel lehet kötni:
a valamire való FÉRFI
szereti önmagát, képes megnyílni, számomra vonzó, humoros, önfenntartó, intelligens, egyúttal a művészetekben is jártas, érzékeny (de nem sírékony), érzéki, stílusos, nagyvonalú, tud küzdeni, kitartó, jó vitapartner, egyezik az értékrendünk, tud és szeret bánni a gyerekekkel, állattal (4 és 2 lábúval egyaránt), NŐ vagyok mellette, de tudja hol a határ, vállalja a felelősséget a tetteiért, empatikus, odaadó, vannak barátai, hasonló az ízlésvilágunk, tud vezetni (nőt, autót, életet), van "hobbija", nincs felesége, bátor, politikailag egyezünk, nem (nagyon, iszonytatóan) szőrös a keze, háta, jó szagú és mérsékelten rendetlen, avagy mértékkel rendes.
merre jártok valamirevalók?

2 megjegyzés:

  1. jönnek azok baby, csakhát messziről... de ha eccer végre ideérnek! hm... lesz nemulass! bírd ki még picit!

    VálaszTörlés
  2. Te már tudsz valamit?! csak nem tőled kért/kértek útbaigazítást?

    VálaszTörlés