2013. április 3.

mamutokra vadásztam

imádok társasozni, nem tudom, hogy mondtam-e már.
azt hiszem gyerekkoromban sikerült ezt igazán komolyan űznöm. akkor nagyon. de most, mostanában... az utóbbi jó pár... lehet akár tizenvalahány éve is valahogy nem sikerült. voltak ugyan fellángolások, egy-egy jól megszervezett baráti összejövetel, ahol aztán komolyan belecsaptunk a lecsóba, de egyébként valahogy mindig egyedül voltam ezzel a lelkesedésemmel. egyik pasim sem komázta eme hóbortomat. nem akartak velem kártyázni, sem társasozni... pedig milyen fasza. vannak olyan játékok, ahol lehetsz genya, vagy nagyon jófej, de persze egyiket sem szabad komolyan venni... ez benne a lényeg, a játék, a szitu, a móka, a bénázás... együtt lenni, többen az asztal körül egy kitalált környezetben, szabályokkal, bábukkal, kártyákkal, pénzzel, mamutokkal, fegyverekkel, kincsekkel, indiánokkal, házakkal, állatokkal, növényekkel... annyi-annyiféle minden... 
tegnap este hajnalig vadásztam a mamutokra, gyűjtöttem nyáron és télen a nyersanyagokat, ereklyéket... és olyan, de olyan jó volt, még akkor is, ha a legvégén mindig utolsó lettem... legyőztek a gyerekek...
ezt akarom, szeretném sokszor barátokkal, családdal...
de totál nem vagyok képben az új csudaklassz társasok rengetegében... annyi van, de melyik a jó?

3 megjegyzés:

  1. Catan telepesei :) a következő esti partyn bevetjük, csak a szőkét rá kell szedni :) a német tanár és ura tuti benne lesz :), meg Adrinak is tetszeni fog :) ígérem :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Arról már hallottam és jókat.
      Benne vagyok! Értesítjük a népeket aztán eszünk, iszunk, játszunk! :)

      Törlés
  2. mi is imádjuk a társasjátékokat, a catan telepesei tényleg nagyon jó. Ajánlom még a Trivial Persuit-ot: ez egy műveltségi játék, nagyon nehéz kérdések vannak benne -legalábbis nekem :)- sokat lehet belőle tanulni. KissTimi

    VálaszTörlés