2013. április 5.

paradicsomi állapotok

a cím megtévesztésre ad okot... nem, nem arról van szó, hogy dőzsölünk a boldogságban, újjászülettünk a beköszöntő tavasztól, vagy kigyúrt, barna testű férfinépség legyezgetne egész álló nap... nem sajnos nem... minden a régi... vagyis nem, mert ebem megszépült a kutyakozmetikusi ápolásnak köszönhetően. ollan szép lett, hogy csak na... meg a gyerekem is újul nap, mint nap. csak egy a sok közül, hogy megtanult a szar időnek köszönhetően a lakásban motorozni... de legalább biztonságosabbnak mondható, mint a járda. azóta már kemény egy napot (mer véletlenül nem esett se a hó, se az eső) a szabadban is gyakorolta. csak én purcantam ki a végére az utána loholástól.
magamról nem igazán mondhatok semmi megújulásnak nevezhetőt... sőt, úgy érzem, ha nem lesz pár napon belül tavasz, vagy meleg és életzöld a fákon, bokrokon, akkor kész, feladom... győzött a tél... és elfogynak a tartalékaim idegileg, türelmileg, nőileg, anyailag... az anyagiakról meg szó se essék, mer az úgy is tart, ameddig tart. az ember a lényeg nem a pénz.
na, de vissza a paradicsomi állapotokhoz. szeretjük a paradicsomot, ezt kijelenthetem. én is és a gyerekem is. el is határoztam, hogy az egy hete tartó sonka, sonkával esetleg tojással vagy tojáskrémmel és tormával megerősített menüsorunkat feldobom paradicsommal. a nagymaminak hála kaptunk házilag hidegen eltett isteni paradicsomlevet. az terveztem, hogy csinálok sonkáshusisparadicsmosrizset. nem nagy cucc, sitty-sutty megvan, nincs vele nagy cécó. közben persze, ahogy egy nő szokott, gondoltam még csinálok ezt-azt. játszok a gyerekkel, berakok egy adag mosást, elteszem, kidobom, elpakolom, kicserélem... mintha nem kettő, de legalább tíz kezem lenne... és itt a baj... azt gondoltam egy kézzel is ki tudom venni kamrapolcon összegyűlt tojástartókat, de mivel kábé 1x1 méteres piciny polcon helyezkedik el a kamrám, ahol aztán a szartól a repülőig minden van jól bezsúfolva, a baj meg is lett. az egy liter hidegen eltett paradicsomlé a földön, a szőnyegen landolt nagy csörrenéssel és loccsanással. szép látvány volt, a paradicsomtócsa meg méretes. kár, hogy nem volt idegzetem lefotózni... de az ismeretlen hang és látvány a gyereket is odacsábította, nem kíséreltem meg, hogy magára hagyom a tócsát és a gyereket.
nem kis morgolódás és anyázás közepette eltüntettem a mesterségesen kialakított paradicsomtavat. bevallom nem volt könnyű. a szivacs szart sem ért, a felmosóval nem is próbálkoztam, maradt a kezem, kockáztatva a szilánkok általi sérüléseket... megúsztam persze sérülés nélkül... és bár a szívem szakad meg, de a wc-ben végezte az isteni, de már szilánkos paradicsomlé. 
vészesen közeledett az ebédidő és mint tudjuk, ha egy férfi nem kap időben ételt... ajjjajj...
nem volt bé tervem, de volt bolti sűrített paradicsomom a hűtőben. csak azt nem tudtam, láttam, hogy már fel van bontva... addigra már idegIvi szuper gyorsaságra (nem vagyok ideges, csak gyors...) kapcsolt és a nagy kapkodásban sikerült a bolti paradicsom nagy részét a hűtőben kiöntenem... itt már csak nevettem... és higgadt nyugalommal kitakarítottam a hűtő azon polcát, majd a maradék paradicsomléből elkészítettem a vágyott ebédet. mire fogyasztható lett, már nem is kívántam és csak a rend kedvéért és, hogy együtt együnk az asztalnál megettem a gyerekemmel együtt.
szóval ennyit a paradicsomi állapotokról... és megint esik... a paradicsompiros gumicsizmám, már szinte a lábamhoz nőtt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése