szezonvégi lepattanó

Julis barátnőnk szalonspicces be/elszólása, nekünk három facér fasza csajnak... hátha most, így a szezonvégén akad valami a horgunkra.

persze egyáltalán nem ilyen céllal és szándékkal indultunk útnak, de ez maradt a jelmondatunk.

az indulás egyáltalán nem volt egyszerű, de így visszatekintve valamiért mindennek pont úgy kellett történnie, ahogy történt. ha akkor indulunk, ahogy eredetileg terveztük, minden-minden másképp lett volna.

de így első éjszaka olyan csillagos egünk volt, mint még soha. az univerzum mindent hallott, amit kimondtunk.

így, hárman együtt rég voltunk. különös az élet, hogy az elmúlt évek eseményei és történései is együtt tartottak minket és amennyire különbözőek vagyunk, annyira hasonlítunk is egymásra.

a halmazaink metszik egymást, még ha különböző utakat is járunk. és ez így szép.

tudunk egymásról jót és rosszat, tudunk egymásnak segítő kezet nyújtani, tudunk együtt örülni és tudunk olyat mondani, ami helyrebillenti az embert. ... ez a barátság...

nadeee vissza a lepattanóra... ami aztán tényleg nem volt, mert a nagy igazság az, hogy a Balaton azon részén nem volt senki csak a nyuggerek és mi. de mindenhol. a parton, a kilátóban, az utcán, a boltban, a vendéglőben, még a nyaralónk srégen szomszédságában is. és ez kérem nagyban nehezítette volna a dolgunkat, ha valóban a  lepattanószerzés lett volna a szándékunk. ...szóval így jártunk.

a szándék az együttlét volt és, hogy kiszakadjunk onnan, ahol a szürke hétköznapokat éljük és felöltődjünk élményekkel.

és élmények voltak... 

a parton...

a kilátóban...

az erdőben...

az utcán...

köszi csajok! jó volt együtt!... és az univerzum már tudja mire vágyunk...