2012. július 22.

az énparadicsom

régóta vágytam már arra, hogy kertészkedhessek, amolyan gerillamód, kicsiben, hozzá nem értéssel, csak ímmel-ámmal, saját szórakoztatásomra... a kert adott volt, most már időm is engedi, engedné, csak én kicsit halogatós, ráérős vagyok... aztán persze, ha már belekezdek nincs vele gond, a lelkesedés nem hagy alább.
gondoltam is tavasszal, amikor ugye már lehet palántázni, magozni, hogy naiviakkoruccuneki... piacra a palántákért és boltba a magokért... aztán ennyi is lett, minden nap halogattam... aztán nem is jutottam el... kicsit szomorkodtam és mérges is voltam magamra... de aztán úgy esett, hogy drága barátaim csodakertjébe halomban nőtt a paradicsompalánta és kaptam is belőle egy jó nagy szatyorral, amiből aztán még a szomszédasszonyomnak is jutott... eddig ő is csak fejben dédelgette a konyhakert beindítását.
iziben meg is találtam a veteményes helyét, amit nemrég fel is ásóztunk jóanyámmal és megszabadítottuk minden gyomtól és gaztól. szépen körbe is kerítettem bontott téglával, hanyagul, a legkevesebb anyagi beruházással ingyen, felszámolva a régi sütőhelyet. aztán kezdődhetett az ültetés.
annyit tudtam, hogy negyven centi távolság jó, ha van a növénykék között, de gondoltam, ez a kis piciny növény csak nem nőhet meg akkorára, hogy ezek összeérjenek, hát nem tartottam be ezt a tanácsot... és abiztosamitutira mentem, egy-egy helyre kettőt dugtam, hátha valamelyik feldobja a pacskert és akkor még ott a beépített másodpalánta... locsoltam szorgalmasan reggel és este is, dédelgettem a kicsikéket. bakker, túlélték a kánikulát és nem purcant ki egyik sem. akkor már eléggé megiperedett mindegyik és kezdtem aggódni, hogy tényleg jó lett volna az a negyven centi... a magasságáról meg nem is beszélve...
tapasztalt jóanyám mondta, az alsó leveleket tördeljem le, mer' az jó, meg karózzam ki, mer' az meg kell...
karókért köszönet Ádámnak (még jó, hogy vannak férfi ösmerőseim), de nem hittem volna, hogy túlnőheti a növény... basszus túlnőtte, de nagyon... egy kisebb őserdő lett a kicsiny palántákból, persze rengeteg kicsiny paradicsomgolyócskával, ami meg örvendetes dolog nagyon, de nagyon...



a túlnövést meg jóanyám csak ennyivel konstatálta... dehát le kell törni a felső hajtásokat... na jóó, hát erre igazán nem gondoltam... és kettesével ültetted? a paprikát kell kettesével...
most meg hogy ilyen buzi szél van, szegénykéim dőlnek jobbra-balra. valahogy meg kell erősítenem a támasztékokat, és az oldalhajtásokat, amik szintén tele vannak kis, zöld golyócskákkal. és szépen növögetnek és egyre többen vannak.
szóval így állunk... nem vagyok egy tapasztalt paradicsomnövesztő, de úgy tűnik azért lesz termésem bőven, jövőre meg a szerzett tapasztalatokkal a fent említett hibákat kiküszöbölve remélhetőleg tökéletes lesz az énparadicsom...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése