április elején bepillantást nyerhettem a szajki tavak mellett élők mikroközösségébe. ott tartózkodásom másfél napja alatt mérhetetlen nyugalom és béke szállta meg a lelkemet és egyetlen porcikám sem hiányolta a városi élet zajos, mókuskerék hétköznapjait. nem volt más dolgom, csak sétálni a tavaszodó, ébredező erdőben, beszippantani a kristálytiszta levegőt, feküdni a nap által átmelegített stégen, figyelni a tavon cikázó napsugarakat, szőrmók négylábú barátomnak el-el dobni a frizbijét, vagy kiteremteni a vízből, miközben megpróbál elkapni egy békát.
nem sok emberrel találkoztam, amíg ott voltam, de akivel igen, azok aztán nagyon barátságosak és nyitottak voltak. Erzsike a büfés, Attila a szomszéd, Gyuláék a szomszéd utcából és persze négylábú is volt, Mokka a helyes kiskuty, akivel a kutyom is összecimborált és nem bírtak leakadni egymásról.(és tanultam új angol szavakat is, mint pölö: tadpole, screwdriver)
ébredtem az akváriumban a nagy fenyőfa alatt. láttam gumicukorra emlékeztető faleveleket, hatalmas medvehagyma telepeket.
nevettem, kacagtam nagyokat, aludtam mélyeket, néztem vicces filmeket, beszélgettem kellemeseket és úgy éreztem minden harmonikus körülöttem. köszönöm neked mergő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése