2018. május 15.

napi gúz

már reggel bosszankodva ébredtem és bármennyire is próbáltam, nem ment, hogy túllendüljek a rossz kedvemen. aztán egy annyira élettel teli, nyitott és érdeklődő és csupacsupa csillogó tekintetű osztálynak tartottam foglalkozást, hogy egyszeriben elillant a rossz kedvem és a kölykök napfényt csaltak belém a zuhogó eső ellenére. a felnőttség gondolata náluk is előkerült és nekik is megjegyeztem, hogy ahh, maradjatok csak mindig gyerekek...
majd hazaérve és a délutáni műszakot megkezdve a gúzzal eszembe jutott, hogy egy árva fityingem sincs, guruljunk be a bankba. már az elindulásnál is éreztem, hogy a kelleténél is szétszórtabb vagyok, kétszer mentem vissza, mire végre tényleg elindultunk. az automatánál állva pötyögtem volna be a megszokott számokat, de azt érezem, hogy fingom sincs mit csinálok, és mi az istent kéne bepötyögni. teljesen lefagytam, majd többszöri próbálkozás után persze letiltott az a szar, holnap csattoghatok be a bankba... bosszankodtam, dühös voltam, hogy miért, miért...
majd a gúznak is megjegyeztem miközben mellettem gurult a deszkáján:
- soha ne légy felnőtt! grr.... brrr... @### annyi szart kell megjegyezni és fejben tartani...
mire ő:
- anya! ilyen az élet! a gyerekből mindig felnőtt lesz. 
és máris elszégyelltem magam, és túllendültem a hülyeségemen... olyan bölcs, olyan okos az én nagy fiam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése