tegnap egy gyermeki sértődésnek hála régóta át nem élt felszabadult érzéssel bújócskáztunk egyet a derékig érő fűben egy hatalmas mezőn.
a fűben fekve hacsak néhány percere is, de elfelejtettem a folyamatos elvárások miatti aggodalmakat, az időnyomát és pénznyomást. nem volt semmi csak az ott, a most, a kacagás, a szöcskék és a fejünk fölött úszó felhők...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése