space_ivi

írtam már az életkor előrehaladtával, a tapasztalatok által megélt igényesség fejlődéséről magamra vonatkozóan. csak hogy néhányat említsek, már nem elég kávéban a csíbófemili, már nem okoz örömet a tengerészrum és a kannásbor.

újabb igényességi szintre kerültem jelentem társasjátékfronton is. szerintem egész jó játékokat sikerült az elmúlt években összegyűjtenem, vagy ha nem is került még a tulajdonomba, de játszottam és kipróbáltam. ezek között vannak egyszerűek, gyerekkel, családdal, barátokkal játszhatóak, amik pörgősek és hamar jó hangulatot teremtenek. aztán vannak, az időigényesebb, de még mindig egyszerű szabályokkal játszható játékok.

mindig is csodálattal néztem a haladóknak való, igazán összetett szabályokkal működő, nagyon megfontoltan játszható, több órát igénybe vevő stratégiai játékokat, de soha nem volt rá lehetőségem, hogy ki is próbáljam. az utóbbi időben sok játékról olvastam, sok fejlesztést nyomon követtem, vártam a megjelenést és olvasgattam a tapasztalatokat. majd végre ki is próbálhattam.
a space-el egyébként is rendkívüli viszonyban, mondhatni barátságban vagyunk, hiszen nagyon foglalkoztat és érdekel, hogy mi történik kicsiny galaxisunkban és a naagy felfoghatatlanul végtelen és még felfedezésre váró táguló univerzumunkban. és ha egy játékban az űr, jelen esetben a Mars áll a középpontban, akkor az már egy rendkívülien izgalmas alaphelyzetet szül, részemről pedig garantáltan létrejön az elköteleződés. a játék beszippantott és azóta is kellemesen, izgatottan fogva tart. alig várom, hogy újra azon dolgozhassak, hogyan lehet élhetővé tenni a nagy vörös bolygót, megteremtve rajta azokat a globális jellemzőket, ami az élethez szükséges.
mert az ember ilyen kíváncsi, nyughatatlan és rendkívül jól alkalmazkodó egyed. az univerzum meg olyan felfoghatatlanul nagy, és hiszem, hogy van a Földön kívül olyan bolygó, ahol megteremthető a planétánkhoz hasonló csodálatos élet.