2016. április 19.

fűnyírási praktikák kezdőknek és hala(n)dóknak, egyedülállóknak, társasházban lakóknak, berregősre és sarlóra hangolva

tegnap délután gondjaim akadtak a kertben. nő a fű ugyebár, és ha nem akarom, hogy derékig érjen, akkor biza le kell azt vágni. többféle célszerszámom van erre. 
egyszer a szomszéd András, aki az egyetlen használható, valamirevaló férfi a házban. neki van berregős fűkaszája és ha éppen nem dolgozik, ami a hét hét napját nézve szinte sosem, vagy nagyon ritkán fordul elő. ő, ha nekiáll a saját kertjének, akkor az én kertemet is meg szokta csinálni illetve az udvart is. viszont szegényem mindig gondban van a kertemmel, hogy nem nagyon tudja eldönteni, hogy mit szabad és mit nem levágni. de tűzoltásszerűen megcsinálja és az nekem már nagyon nagy segítség. illetve már a fia is kezd ezekben a dolgokban nagyon járatos lenni, legutóbb például ő vágta le. de nyilván az ágyások, fák körül nem könnyű, illetve nagy körültekintést igényel. vagy utólagos, aprólékos igazítást. ami egyébkét pont jó ideg és stressz levezető a nap végén.
aztán van nekem is egy berregős fűkaszám, de bevallom még nem mertem használni. túl berregős, túl hangos, és nem is tudom, számomra olyan tájidegen, vagy inkább olyan férfifeladat kérem. persze a felnis kerekek ki és becipelése után ez már kismiska lenne számomra, de valahogy még nem barátkoztunk össze, na... de megpróbálok a bizalmába férkőzni az idei fűnyírós szezonban, ezt megígérhetem magamnak.
és még van nekem egy sarlóm is. amit valamikor régen még Barna barátom hagyott itt, vagy hozott el már nem is tudom milyen apropóból. talán ő jobban emlékezhet. de az eltelt évek és fűnyírós szezonokat tekintve, azt hiszem már a sajátomnak nevezhetem. bocs Barna!
na, de ezzel csak az a baj, hogy nem tudom pontosan a helyes használatát. láttam persze régen jó apámat is és nagyapámat, sőt a dédnagyit is, ahogy a kacsáknak vágta a csellántot, de valahogy a látottak gyakorlatba való átvitelével gondjaim vannak. jobb kezes lévén a jobbról balra történő csuklóból indított mozdulatot vélem jónak, de élesben valami nem stimmel. a csellántot ugyan le tudom vágni (ebből van kevesebb), de a füvet mondhatni csak lelapítja, illetve csak ímmel-ámmal vágja le. persze ez a probléma adódhat abból is, hogy a sarlóm nem elég éles. éleztem én a megfelelő célszerszámmal hosszú percekig - csillog-villog is az éle - de persze lehet nem eléggé... szóval ebben a témában továbbképzésre szorulok. nem tudom valaki járatos-e ebben, vagy mindenki a berregősre, vagy a gurulós berregősre hagyatkozik?
várom a jó tanácsokat, addig meg maradok a sete-suta, majd hogy nem, amolyan fodrászos fűnyírásnál, amikor is, megfogom a fűcsomót és egy erős jobbról balra történő suhintással lenyesem. kicsit körülményes és mondhatni lassú is, fűcsomóról fűcsomóra haladni, de megvalósítható és nem mellesleg rendkívül nyugtatólag hat az idegekre.
azt hiszem receptre ezt is felírhatná a háziorvos az sz-szel kezdődő és ex-re végződő szó után mindenkinek... hölgyeim fűnyírásra fel! nyugtatja az idegeket, elsimítja a ráncokat és nem utolsó sorban a fű is, kert is szép lesz...

3 megjegyzés:

  1. Sarlót, kaszát néha ki kell kalapálni. Elhozod Letenyére, Pistapapa megcsinálja.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Épp a napokban gondoltam Rátok, hogy jajj de el kéne már mennem Hozzátok!!! <3

      Törlés