2016. január 14.

3. karácsonyi közösÜlés a szeretet jegyében

a karácsonyt már kezdjük elfelejteni, ugyan még nálunk áll a fa, mert olyan szép és még nem hullik, de kicsit már a tavaszra készülök legbelül. mindenesetre még mesélhetnékem van.
már három éve, hogy kipattant a fejemből az a gondolat, hogy kellenek közös, asztal körül ülős esték a barátokkal, amikor egy kicsit megadjuk a módját, együtt eszünk, együtt iszunk és beszélgetünk, egymásra figyelünk és nem rohanunk sehova. játékosan azt a nevet kapta, hogy közösÜlés. a terveim szerint több is lett volna belőle egy éven belül, de nagyon nehéz összehangolni a barátokkal egy-egy közös időpontot. egyelőre, azaz három éve a karácsonyi időszak az, amikor ez megvalósul. de a december egyébként is az az időszaka az évnek, amikor az ember lányának több ideje van, lehet lazítani, együtt lenni, jönni, menni. úgyhogy ez így van jól, nem erőltetem a több alkalmat. csodálatos, hogy ez az egy is már három éve összejön és még mindig izgalommal tölti el a résztvevőket, várják, készülnek rá. persze ehhez a jó estéhez kellenek a résztvevők, akik mind-mind nagyszerű emberek, mert a barátaim.
idén az induló létszám 19 fő volt. de tudtam, tudtuk, hogy a végére nem leszünk ennyien, mert lehetetlen olyan időpontot találni, ami mindenkinek jó lenne. meg aztán mindig vannak váratlan események, betegség, bármi, ami szintén közbeszólhat, ahogy közbe is szólt.
de a jelenlévő 12 ember (drága szőke barátnőm szerint, annyira szuper vagyok, hogy még erre is figyeltem, hogy apostoli szám legyen) igazán színessé és tartalmassá tette az estét.


egytől egyig teljesen mások vagyunk, más-más területen dolgozunk, más intenzitással éljük meg a dolgokat, más rendszerben gondolkodunk, de mindezek ellenére tudunk önfeledten együtt lenni, együtt nevetni, hangosan kacagni, együtt játszani.


az előkészületek mindig nagyon izgalmasak, hogy kitaláljam(juk), hogy mi legyen a téma, ami köré építjük az egész rendezvényt. milyen legyen a teríték, mi legyen a meglepetés ünnepi menü, milyen legyen a dekoráció, milyen öltözéket kérünk a résztvevőktől, na és persze hol legyen a helyszín. idén ez egy kicsit idegőrlő is volt, számomra legalább is, mert nagyon fontos tényező a büdös anyagik. sajnos még mindig nem tartok ott, hogy ezt a varázslatos estét ajándékba adjam és finanszírozzam a barátaimnak. pedig bizisten megtenném. és egyszer meg is fogom tenni.
aztán, ahogy lenni szokott, a végére mégis minden összeállt. a helyszín jobb nem is lehetett volna. ezúton is köszönöm az önzetlen baráti felajánlást Szityunak.
minden barátom számára nagyon fontos a természet, az erdő közelsége és ennél közelebb nem is lehettünk volna, minthogy az arborétumban vacsorázzunk.


a menüsorra idén sem volt panasz.  Lajossal (Ludwig) nagyon szeretek együtt dolgozni, és tudom, ha rólam van szó, akkor még inkább odafigyel mindenre, hogy tökéletes legyen.
mivel boros beszerző barátunk nem tudott jelen lenni az esten, a boraihoz sem jutottunk hozzá, így ez a résztvevőkre volt bízva, mindenki azt hozza, amit inni szeretne. Pannikám szerepkártya ide vagy oda, a tequila remek választás volt.
és ami nagy öröm számomra, hogy a témához illő öltözéket is mindenki betartotta és a fekete-fehér úgy ahogy volt megadta az egésznek az ünnepélyes hangulatát.
szóval köszönet még egyszer a résztvevőknek, hogy a jelenlétükkel emelték az est fényét. mert hogy ez tényleg így volt.


több kép itt

remélem és bízom benne, hogy akik először voltak velünk együtt az asztal körül, érezték azt, amit én is, hogy jó együtt, hogy arra a néhány órára megszűnt az idő, és hogy ezek nélkül a pillanatok nélkül nem ér semmit ez az egész élet nevű játék.
én bevallom amikor hazaértem még órákig euforikus állapotban voltam attól a szeretetáradattól, amit egymástól kaptunk és egymásnak adtunk.
és ígérem a hagyomány marad, jövőre, azaz idén is közösÜlünk...

2 megjegyzés: