2013. június 11.

őkelme a víz

most, hogy mindenhonnan a víz folyik és keményen megy az összefogás, hogy valahogy megfékezzék... magam is elgondolkodtam őkelmén.
milyen nagyság és erő van benne... talán pont ezek tartottak mindig is távol tőle. sosem vonzott úgy igazán és mániákusan a víz, a tenger, a folyók, a mélységük, a mindenük. persze nyilván ültem már hajón, csónakon, úsztam már tengerben, folyóban, gagyimódban még búvárkodtam is a gumimatracon, eveztem megáradt patakban, uszadékfák között, de amikor látni engedte mélységét és iszonyatos erejét, azt, hogy ha nincs szerencséd elnyel, behúz a sodrás, a hullám és nem tudsz mit tenni ellene, mert ő az erősebb és nem enged... az rémisztő és tiszteletet, alázatot érdemel. nem ér packázni vele, és ilyenkor ér gyengének lenni.
én az erdő lánya, ahogy szőke, kultúráért felelős barátném elnevezett, maradok távolról hű tisztelője a vizeknek és nem húzok ujjat vele.


1 megjegyzés: