2013. június 25.

jelentés az éjjeliszekrényemről, krémeken innen és túl

nem, most nem az ott sorakozó könyvekről fog szó esni, ahogy azt már korábban megtettem, hanem az ott lévő krémekről, kenőcsökről.
kézkrém mániás vagyok, de az utóbbi fél, vagy háromnegyed évben felhagytam ezzel, amióta kábé kéthavonta bőrgyógyászhoz megyek a múlni nem akaró ekcémámmal. a hölgy nagyon kitartó, annak ellenére, hogy a kartonom egyre hosszabb nála, mégis mindig úgy tűnik, fogalma sincs előző alkalommal milyen kenőcsöt írt fel nekem nappali és esti használatra.
az egyik legkézenfekvőbb és legjobb tanácsa az volt, hogy kerüljek minden kemikáliával való érintkezést. na, de mivel egyedül vagyok egy megállíthatatlan és mozgásban kielégíthetetlen majd kétéves gyerekkel, aki folyton kiborít ezt-azt, és nem mellesleg a fél életemet a konyhában töltöm, mosogatok, meg fürdetek, meg pelenkázok, meg zuhanyzok, meg hajat mosok, meg kutyám is van... hát szóval ezek mellett vajmi kevés esély van arra, hogy kerüljem a különféle kemikáliákkal való érintkezést.
persze ezen tanácsára erősen bólogattam, hogy igen, minden helyzetben alkalmazni fogom a gumikesztyűt... na, de jelentkezzen, aki mindent ugyanúgy tud gumikesztyűben elvégezni, mint anélkül...
szóval ez nem jött be, gumikesztyű kiiktatva.
maradtak a kenőcsök külön nappalra, folyamatos használatra és éjjelre.
ezen kenőcsök egyike sem gyerekbarát és egyedülálló anyabarát. iszonyatosan zsírosak, kábé fél nap amíg úgy ahogy beszívódnak. és hát zsíros, krémes kézzel létezni és tenni a dolgokat, nem könnyű, mondhatni lehetetlen. mosogatógépből kipakolni nem ajánlatos, mert ugye nyomot hagy. kávét főzni nem lehet, mert képtelenség szétcsavarni a kotyogóst... szóval ember legyek a talpamon, ha sikerül elcsípni a napnak olyan szakát, amikor ez a zsíros akármi kifejtheti hosszan a hatását. az éjszakai még durvább, még zsírosabb és külön van a talpamra is, mert már ott is megjelentek ezek a kis genya pöttyök.
arra már rájöttem, hogy az éjszakait akkor érdemes felkennem, ha már semmit nem kell csinálnom, ha mégis az elég életveszélyes mutatvány, viszont gyerek mellett könnyen és gyakran előfordul. a szőnyegeket már teszteltem, nyomot hagy, durván. ha meg nem a szőnyegre lépek, akkor burleszkbe illően elcsúszhatok, ha nem vagyok elég óvatos.
és még az ágyneműn és lepedőn is nyomot hagy. a tél még oké volt, zoknit húztam, na, de nyáron ezért én sem vagyok ennyire fakír. szóval hanyatt fekve, kezekkel és lábakkal nem érintve az ágyneműt várom, hogy beszívódjon.
nem is tudom mi lenne, ha egy férfi is élne mellettem... bár erre a szívemhez közelálló barátom azt mondta, hogy síkosítót már nem kéne használni... ez is igaz.
szóval ez eddig három krém.
de ezen kívül szintén gyakori és folyton visszatérő nyavalyám a kezeimben vándorló ízületi gyulladás, amihez a gyulladáscsökkentő krémen túl még bevált alkalmazás a jégkrémes pálcikás merevítés. amiről már szintén regéltem.
és még mindig nincs vége, mert mostanság a lábaim is fájnak a folyton szélsőségesen változó időjárásnak köszönhetően, amire szintén alkalmazok egy kenőcsöt.
mondhatnánk, hogy öregszem és hozzá kell szoknom, hogy egyre több bajom van, vagy lehet változtatnom kéne valamin, hogy elmúljanak ezek a dolgok, vagy a lelkem mélyére ásni, hogy miből ered... ki tudja? a krémek a barátaim, még ha nem is javítanak a gondokon, de velem vannak, krémesen és zsírosan és kitartóan...
nálatok mi újság az éjjeliszekrényen?

2 megjegyzés:

  1. nalam ket db teaspohar kanallal... az egyikben egy elnyomott cigarettaveg :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. na, ez is valami!
      az olvasóközönségem meg nem túl közlékeny, pedig csak egy egyszerű dologra kérdeztem rá. vagy valami pikánsabbat kellett volna?

      Törlés