egy hétvége a gyerekem nélkül, a rég áhítozott szabad napok, amikor csak én vagyok, ráébresztett arra, hogy milyen csodás is nekem és hogy mennyire nem is vagyok egyedül. addig aludhattam, ameddig nem szégyelltem, majd felébredés után egy fura érzés, hogy valami hiányzik... tök egyedül vagyok... nincs aki odajöjjön és aprócska kezeivel elhúzzon a könyvhöz vagy az ablakhoz, hogy váá-vá-váá, gyá-gyá-gyááá... jesszusom, eddig azt hittem, hogy hiányzik agyerekelőttiélet... most már tudom, hogy nem. többé nem perspektíva a kutyaséta-munka-haza-kutyaséta-haverok-buli-kutyaséta-alvás-kutyaséta-munka-haza-egyedüllét-kutyaséta-alvás-...
nem könnyebb, de tartalmasabb és van értelme...
persze, azért hálás leszek a következő szabad hétvégékért is, és lassan de biztosan elmúlik belőlem az a fura kívülálló érzés, ha társaságban, emberek között vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése