a téllel. véres kivégzéssel feldaraboltam az utolsó csokimikulásokat és belesütöttem a muffinokba. mondhatni muffinos csoki lett belőle. de kellett ez az áldozat, ez talán meghozza végre a kedvét a küszöbön tébláboló tavasznak. nem tudom mit tétovázik...
volt néhány tavalyról maradt nyúlnak álcázott nem csokoládé is... de azt inkább babonából nem gyilkoltam le...
most már ki vágyom... elég volt a begubózásból, a szoba négy falából, a meleg radiátor előtti vackolásból...
napfényt ide, bimbózó bokrokat, madárricsajt, kevesebb és vékonyabb ruhákat... el a hóval, a szöszbe vele...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése