tegnap délután egy laza sétára indultam az ebemmel az erdőbe. amikor elindultunk még javában világos volt és a kiszemelt célt (Ördögvár) gondoltam még sötétedés előtt elérjük. de persze nem számoltam a nagy hóval, és hogy előttem nem járt még senki arra, valamint azzal sem, hogy a több centi hó alatt jég van...
szóval gyanútlanul caplatunk a hóban felfelé, egy új, könnyebb útvonalon. egy darabig még volt is egy lábnyom előttem, de persze rajtam kívül nem sok ember van errefelé, akinek ebben a nagy hóban túrázni van kedve... szóval egy idő után a szűzhóban mi hagytuk ott lábnyomainkat először...
amikor felértünk, hát már kezdtem berosálni... látni már nem nagyon láttam semmit... nesze neked kilátás a falura... inkább amolyan blair witch hangulatom volt...
persze nem tudom mitől féltem... a sok hülye film, az az oka... itt max egy őzzel találkoztam volna, de azt sem láttam, mert a füttyögésem és az ebem csaholása (hogy persze dobáljam már neki azt a fadarabot) tuti minden állatot távol tartott tőlünk...
gondoltam, dejó épségben megúsztuk, leértünk... már láttam a falu fényeit...
és abban a pillanatban egy burleszkbe illő laza hátas repülés... lábaim az égbe... jóapám pedig megmondta... a tél alattomos... nem tudhatod mi van a hó alatt... légy mindig nagyon óvatos...
ez esetben jég volt a hó alatt... és azóta is bazira fáj a kezem... most látom, hogy be is lilult... fasza...
naívivi nem más kárán tanul...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése