komoly munka

igen fontos dolgunk akadt tegnap édesapámmal.

a kamrában lévő különböző évjáratú, igen precíz gonddal gyűjtött és válogatott, más-más gyümölcsből főzött pálinkákat kellett a legkisebb pazarlással és mellélocsálással átcserpálni a kisebb nagyobb butellákba. komolya munka ez kérem. először is kihordani mindet, megnézni melyik milyen is... jééé, ezt még nem is kóstoltuk, amióta itthon vagy... leltározni melyikből mennyi van és milyen ágyon érlelt, barack, netán körte, vagy szilva... (egyébként a színéről könnyedén megállapítható az ágyazás milyensége, persze pohárba kiöntve és megízlelve)... mondom én, hogy komoly munka ez...

persze minden gondosan felcímkézve, ahogyan azt kell... majd a leltár után kiagyalni melyiket melyikbe öntsük át, hogy a friss főzetűt mielőbb felszabadítsuk a műanyag hordók és kannák nem éppen pálinkához méltó fogságából (nem is merek belegondolni, hogy az az 51-52 %-os szesztartalom mit művelhet a műanyaggal... gondolom nem oly gyógyítólag hat rá, mint mondjuk az emberi lélekre vagy kedélyre).

miután kitaláltuk, átgondoltuk kezdődhetett a művelet, a cserpálás. ez kétféleképpen történt. az első, amikor  egy műanyagcső egyik végét a cserpálandó nedűt tartalmazó hordó aljába helyeztük, a másik végét pedig a céledény szájához, majd egy szippantás segítségével, a közlekedő edények elvén a folyadék szépen átáramlik az egyikből a másikba (persze ez csak a folyadékszint kiegyenlítődéséig használható).

a másik, egyszerű módja pedig a kanna, edény, butella két kézzel történő megemelése (nem mindegy hogy melyik oldalról dönti az ember a kannát, a legbiztonságosabb, ha oldalára fordítjuk) és a céledénybe helyezett tölcsérbe töltve, szépen, komótosan, a tölcsért néha megemelve, hogy levegőt kapjon a céledény és ezáltal zavartalanul áramolhasson az ízletes főzet az új, frissen megágyazott otthonába.

nagyon fontos, hogy ne vesszünk el a látványban és figyeljünk a folyadékszintre, nehogy túltöltsük az edényt. átlátszó butellánál hagyatkozzunk a szemünkre, porcelán, netán kosárral vagy mással befont edényeknél pedig a hangokra (a folyadékszint emelkedésével mélyül a csobogó, kongó hang...) soha nem szabad teletölteni, mert a hőmérséklet változással (nyári nagy melegben a hűvös kamra is melegebb) a nedű kitágulhat és kár minden cseppért... szoktam mondani, a szemed follyon ki...

ha mindezekkel végeztünk, akkor ne felejtsük el újracímkézni a butellákat... 'mer ki emlékszik majd rá, hogy melyiket hova töltöttük...

a kóstolásokat nem érdemes kihagyni, mert a pálinka érik, simul, tisztul, finomodik az idő múlásával...

korántsem végeztünk a dolgokkal, mert még minden butellát vissza is kell hordani a helyére, a hűvös, sötét kamrába és a segédeszközöket meg kell tisztítani... a pohár persze még ráér... mert a frissen megtöltött bárszekrénybe és mindennapos használatra, búra-bánatra, hólapátolásra, hólapátolásutánra való palackokat nem árt megízlelni, meg aztán meg is érdemeljük így dolgunk végeztével... mondtam én, hogy komoly munka ez...