mert hogy abból is jut majdnem minden napra legalább egy. legalább is én törekszem erre. aztán vagy sikerül vagy nem. nem kell nagy dolgokra gondolni... leggyakoribb jó cselekedetem, ha egymás után több zebránál is megállok és átengedem a gyalogosokat, vagy adok aprópénz a kéregetőnek, vagy nagyon előzékeny, türelmes és segítőkész vagyok egy boltban. ezekkel már úgy érzem tettem valami jót. nyilván nem fogom ezeket folyamatosan közölni a közzel, elég ha magamban konstatálom a tényt, hogy fasza voltam. hurrá!
de ma, ma valami többet tettünk. drága kultúráért felelős barátném, kétségbeesve hívott, hogy a macskái és a kutyája megtámadtak a kismadarat, de éppen jókor ért oda, és a madár még él, de szerinte eltört a szárnya. valamit csinálni kéne. hmmm... ő már ivott bort, nem tud kocsiba ülni... én mint kismama, ma pont nem ittam ('mer hogy a sörnek nem tudok ellenállni) ne aggódjon mindjárt ott vagyok és megmentjük az a madarat.
kutyával haza, gyorsan kocsiba be, irány a madár... barátném persze megfogni sem merte a madarat, 'mer hogy hogyan kéne... simán mondtam. betettük a macskabuszba, aztán irány az állatkorház. az állatkorházban meg mondták valóban eltört a szárnya, meg még ki is lyukadt, de ne aggódjunk, elküldik Kőszegre a Chernel-kertbe és ott majd meggyógyítják, ezt a kölyök rigót. mert hogy védett madár és milyen hősök vagyunk, hogy behoztuk.
szóval ma nem csak jót, hanem hőstettet hajtottunk végre.
IMÁDLAK IVI! :)
VálaszTörlés