jelentem összebarátkoztunk a berregőssel és pompázatos udvart és kiskertet varázsoltam a segítségével.
láttam én és gondoltam is, hogy nem lehet ez olyan nagyon ördöngős dolog, végül is csak tartani kell és lenyírja (fáj is a karom, mint a fene), csak az a damil, hogy hogyan kell újrabefűzni, ha elszakad és hát elszakad, mert az a dolga... végül is a befűzéssel is megküzdöttem, rájöttem, hogy nem mindegy milyen hosszú, mitől szakad el, és mit hova kell bepattintani... szóval fasza! már ezt is tudom!
a szomszéd srác röhögött is rajtam, hogy még nem látott senkit ennyire lelkesedni a fűnyírásról... de kedvesen segített a befűzésben és a lenyírt fű összetakarításában.
aztán ebben csak az a baj, hogy nem tudok leállni, és a végsőkig gyomlálnék és tökéletesíteném az itt-ott kilógó, kinövő nem odavaló fűcsomókat és gyomokat...
de ma reggel már minden kényszer, és még mit kéne megcsinálni érzéstől mentesen élveztem a hintaágyban, nyugodtan elfogyasztott kávét, közben csodálva a pompásan lenyírt, már-már összefüggő fűjjet...
valakinél esetleg nem esedékes a fűnyírás?
rendelkezem berregős fűnyíróval, jó hosszú lengőhosszabbítóval, védőszemüveggel és kellő lelkesedéssel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése