2016. május 4.

ez az élet

soha semmi nem történik ok nélkül. ez sokszor van az eszemben. az elmúlt években magamat elemezve, hogy vajon mi, miért történt, történik velem, azt hiszem sikerült az okokat feltárnom. és ha már tudom, akkor könnyebb a feldolgozás, az elfogadás, az előre haladás és a fejlődés. 
az, hogy egyedül nevelem az egyébként nem egy, és lehet nem is két embert igénylő gyermekemet nem könnyű feladat, de ezenkívül egy tükör. látom magam és látom, hogy korábban mennyire nem figyeltem a partnereimre, a kapcsolataimra. nem adtam kellő figyelmet, kellő türelmet, kellő alázatot, elfogadást.
ezt most ebben a helyzetben nem tehetem, mert egy gyerek, aki történetesen az én gyermekem iszonyat sok figyelmet, türelmet, alázatot, lemondást, alkalmazkodást igényel. nem tehetem meg, hogy duzzogok, hogy nem szólok hozzá, hogy nélküle megyek bárhova, hogy nem osztom meg vele a csokimat, vagy az utolsó legfinomabb falatot, hogy nem vagyok kíváncsi a véleményére vagy, hogy türelmetlen vagyok vele és hogy nem figyelek a kéréseire. folyamatosan tanít és olyan helyzetbe hoz, ahol szemben találom magam a korábbi döntéseimmel, ahol javíthatok és figyelmet és törődést adhatok. persze én sem vagyok tökéletes, én is vagyok fáradt és türelmetlen, és a máshol, mástól kapott feszültséget rajta vezetem le, de kövezzen meg, akivel ilyen még nem történt. de szeretném jól csinálni. és sajnálom. őszintén sajnálom, ha korábban ezeket nem láttam és megbántottam vele a partnereimet. de ezeknek meg kellett történnie, hogy most itt legyek, ebben a helyzetben és felismerjem a hibáimat, félelmeit, és tudjak rajta változtatni.
nem bánok semmit, és nem hibáztatok senkit. mindenkinek elég a saját baját, fájdalmát, nyűgét feldolgozni és magán munkálkodni, hogy elfogadja önmagát, a helyzetét és tudjon boldogan élni. 
nem akarok semmit siettetni, jelen akarok lenni az életemben, az életünkben. bátorság még sokszor kell sok új döntéshez, de egyre kevesebbet totojázok. 
igyekszem elfogadni, hogy a valamirevaló férfiak már foglaltak, a töketlenek meg töketlenkednek, és bízom továbbra is abban, hogy előbb vagy utóbb belebotlok, vagy ahogy kedves barátnőm mondta minap, majd csak elüt, nekem jön az utcán, vagy elhív kávéra... addig meg virulok, jövök-megyek, intézkedek, gyermeket és magamat nevelek, lótok-futok, nevetek, mesét olvasok, kutyát sétáltatok, füvet nyírok, vagy sarlózok, meditálva kalligrafálok, bringázok, kocsit hajtok, kipurcanok, hegyet mászok, tüzet rakok, álmodok, fűben fekszem, sorsjegyet kaparok, barátnő vagyok, társasjátékozok, gofrit sütök, hintázok, virágot szedek, kávézok, kirúzsozom a számat, verset tanítok, tervezek, ölelek, és hagyom, hogy öleljenek, rosét iszok, színházba járok, a gúz után futok, repcemezőn sétálok... élek...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése