rend

azt gondolom, ahhoz, hogy a fejemben rend legyen, körülöttem is rendnek kell lennie. ezért tudatosan kezdtem rendet rakni az életterünkben. először a gardróbnak álltam neki és szigorúan kiselejteztem és átválogattam a ruháimat. bármennyire is kedvenc és egyszermajdmégtalánbelefogyok szempontokat is igyekeztem kizárni. asszem elég jól sikerült. majd a gyerekem ruháit is kiválogattam, és a zsákokból előkerültek az új méretű cuccok. a kinőtteket meg remélhetőleg hamarosan továbbadhatom.

már csupán ennyitől szabályosan fellélegeztem és megkönnyebbültem. és ami egyáltalán nem meglepő, a régi ruhák hagyta üres helyeket már el is kezdték betölteni újak, évszaknak megfelelőek, vagy épp régóta vágyott darabok. az áramoltatás ugye, ahhoz, hogy jöjjön, mennie is kell a dolgoknak.

ezzel még nem végeztem, a lakás többi része is hátra van, szépen lassan rend lesz. (nem kell valakinek egy hibátlanul működő monitor? kurvára útban van már egy éve.)

a fentiektől, vagy egyszerűen csak a magamra, magamba figyeléstől azt is észrevettem, hogy a gyerekemmel is türelmesebb lettem, sokkal több tartalmasabb időt töltünk együtt. attól, hogy nyugodtabb vagyok, ő is nyugodtabb. bár ez utóbbi a legnehezebb még mindig, hiszen nem könnyű a nap 24 órájában nyugodtnak lenni mindenhol, munkahelyen, barátokkal, családdal, magammal. Ibi barátnőm mondta, hogy igen, meg kell tanulni a felgyülemlett feszültséget felhasználni jó dolgokra. de mire eljutok az estéig, amikor van talán 2 óra magamra vagy abármire, hogy levezessem a feszkót, sokszor már nincs erőm, energiám. de amikor mégis sikerül, az valami nagyon remek érzés. és ez a jó dolog sem új, hanem olyan, amit már régen is csináltam, amiben régen is jó voltam, ha szabad ilyet mondanom. ez pedig a szépírás, kézzel, tollal, papírra. 

vannak külföldi blogok, amiket ha nem is naponta, de rendszeresen nézegetek, inspirációkat gyűjtök. egy ideje azt vettem észre, hogy a szép kézírás kezd népszerű lenni. hát ilyet én simán tudok, fogalmazódott meg bennem. előkerestem a kreatív dobozomból a tollszárakat és tollhegyeket, vettem tintát, miután az beszáradt és esténként írok, gyakorlok. a számomra fontos és inspiráló szavakat megformálom, beleadva a bennem lévő feszültségeket, érzéseket, amik ezáltal átalakulnak, finomodnak és áramolnak, hiszen nem csak magamnak, hanem másoknak is készül. hat rám is és másokra is.

és közben figyelem magam, figyelem az érzéseimet, hogy mit miért, hogyan teszek, hogyan alakul a rend bennem, hogyan fejlődök, hogyan kapcsolódok, hogyan nyitok, hogyan maradok nyitott, hogyan töltekezem, hogyan gyűjtöm be a télirevalót... most épp így.