2015. január 30.

férfiségek és f(h)iúságok

avagy a nők fodrásznál tett erőfeszítései a férfi elismerő tekintetéért és szavakkal kifejezett dicséretéért

vannak dolgok, amik igenis genetikailag kódolva vannak a férfiakban. azt hiszem ilyen a fodrász téma is. mármint konkrétan az a tény, hogy nem veszik észre, ha a nők a fodrásznál jártak. én eddig azt hittem az én kicsi fiam ez alól kivétel. cööö! hiszen minden egyes fodrász kalandom után élvezettel fedezte fel az új színeket a hajamban. hajmosásnál többször figyelmeztetett rá, hogy anya, ugye nem mosod ki belőle a kéket, lilát, stb... és elégedetten vette le rólam a szemét, amikor a hajamban valóban megmaradtak a színek hajszárítás után is.
majd miután új évet kezdtünk és úgy éreztem megért pár dolog a változtatásra, gondoltam a hajam terén kezdem, és finomodok, azaz a lázadásomat nem feltétlenül a színek tobzódásában és feltűnőségében fogom kiélni. így is lett. a hajamban fellelhető színeket a sokról kettőre redukáltuk.
kedvenc fodrászom meg is kérdezte, hogy mit fog ehhez szólni a fiam. mondtam neki, hogy lehet picit csalódott lesz és pár napig még keresni fogja a színeket, de aztán majd csak lenyugszik.
a fodrásztól hazaérve, belekezdve az otthoni rutinba, a gyerekem mellett többször elmenve, igyekeztem felhívni magamra és a változásra a figyelmet. de valahogy nem sikerült. majd már nem bírva az elismerés és dicsérő szavak nélküli állapotot, rákérdeztem.
- nyuszika! mit szólsz anya új hajához?
gyerekem egy pillanat erejéig abbahagyta a játékot. keresően végigmért, majd talán még a szemöldökét is felhúzta:
- igen?! és játszott tovább, nem foglalkozva se velem, se a hajammal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése