szeretetkapcsolataink tökéletesítéséért

hogy kerül egy antivallásos és még csak nem is házas nő, azaz én egy vallásos házas kurzusra?

hát, hogy hogy nem, önszántából. nem, nem tértem meg, és nem is tervezem. ez nekem továbbra is túl... nem is tudom milyen. nekem ez nem oké, na.

de mivel egy barátnőmről volt szó és már régóta halasztgatott, tologatott látogatáson történt a fenti eset, igyekeztem mindenben a kedvébe járni. hát elmentem. gondoltam majd jól meghúzom magam a hátsó sorban, meg talán még valami érdekességet is leszűrök az előadásból. de aztán nem így történt. az előadás végén lelkesen közölték, hogy akkor most jön a kiscsoportos műhelymunka, ahol kivesézzük a témát. (a téma egyébként konfliktusok a házasságban volt.) na, hát a megbújás nem ment, még be is kellett mutatkozni, pár szóban mesélni magunkról. gondoltam poénosan kivágom magam, a pálma mellett ülve, kék hajjal, hogy x.y. vagyok, a kakukktojás, egyedülálló és gyermekét egyedül nevelő nő vagyok. erre aztán megörült a csoportvezető és kedvesen nyugtatgatott, hogy jaj, de jó, hogy itt vagyok. itt a helyem. ne bújjak el... nem is vagyok kakukktojás, ők mindenkit szívesen fogadnak maguk közzé. blablabla...

majd pedig még a témához is hozzá kellett szólnom. bár így utólag visszagondolva, annyira tipikus, egyedülálló hozzászólásom volt, hogy csak na.

na, mindegy is, érdekes volt hallgatni a házasságban élőket a témáról. és hát bevallom egy-két dolgot fel is írtam magamnak mementóként, mert talán, egyszer, valamikor, én is találok majd egy valakit, akit beengedek az életünkbe. bár házasság vagy párkapcsolat, szinte majdnem ugyanaz, ugyanúgy dolgozni kell mindkettőért, tudatosan, egymásért.

annyit viszont sajnálok, hogy ilyen összejövetelek miért csak vallásoséknál vannak? világiék miért nem igyekeznek azon, hogy akár iskolai keretek között megtanítsák az ember fiát vagy lányát arra, hogyan boldoguljanak az életben, párkapcsolatokban, házasságban. akkor talán más lenne a világ és nem lenne ennyi magányos, vagy elvált nő és férfi... talán...