kutyakaland

amióta ebem velem együtt dolgozik, na, jóó, ez egy kicsit tulzás, hiszen neki a munkaidő az inkább móka és kacagás. szóval reggelente rutinosan beugrunk a kocsiba, utazunk, majd megérkezünk, ugrás ki a kocsiból. rutinos mozdulatok, ismerős szagok, ismerős játékok.

ebem nem nagy igényű játékeszköz téren. miután széttépett egy csinos pettyeslasztit, azóta csak a megmaradt darabjával bírkózik naphosszat. vagy mivel egy erdő közepiben vagyunk itt aztán számos fadarab, fahasáb áll a rendelkezésére. vannak is neki kedvenc darabjai. a kiskugli és a nagykugli. egyik hol eltűnik napokra, aztán csak előkerül. a legmókásabb, amikor a kicsike domboldalon, annak is persze a mohásabb, puhábbik felén édesen bírkózik és bukfencezik a kuglijával, miután meggyőződött róla, hogy gazdija és a többiek nem fognak elmozdulni az asztaltól, hogy vele együtt bukfencezzenek. hmm, megoldja egyedül. most épp az asztalom mögött összegombócosodva, feje alatt az egyik kuglijával édesdeden szuszog. hosszú és kalandos nap áll mögötte.

a sok játékon és házörzéses feladatokon kívül találkozott egy szürkegémmel, aki épp leszállt a befagyott kis tavunkra. persze ügyet sem vetett az eszeveszetten csaholó kis szőrgombócra. ebem meg nem tudta mi a szösz ez, még nem látott ilyet. de kíváncsi volt baromira, csóváló farokkal, ugatva lassan-lassan közelített a furcsa lény felé, aki aztán megunta és tovarepült.

a kutyaálomban lehet együtt bukfenceznek a mohás kisdombon...