gyülekezete vagyunk mi ketten az ebemmel az esti sétákon. na persze, nem ám úgy kell elképzelni, hogy remegő térdekkel, kocogó fogakkal lejtünk végig az utcákon. erről szó sincs. jómagam az elmúlt évek magányában keményen megedződtem és nem különösebben rosálok be (terhesen is képes voltam gyalog a város egyik végéből a másikba gyalogolni késő este), csak néha, mint mondjuk a rémmel való első találkozásom, más különösebb kirívó esetről nem is tudok beszámolni. máig. ma este ugyanis a szokásos bambulásos séta alatt nem a földet vizslattam, hanem az eget. és az árnyékba burkolózva az egyik háztetőn valami furát láttam. ahogy közeledtem egyre inkább félelmetesnek látszott, úgy tűnt mint valami lény, mint egy bolhalábon ülő torz szülemény. aztán ahogy egészen közel értünk a házhoz, akkor végre tisztán láttam, hogy egy rozsdásodásnak indult tányéros antenna volt az, ami parabolisztikusan megtévesztett.
az ebem már nem ilyen szerencsés a rémeket és ijesztő dolgokat illetően. na, ő az, aki tuti nem fog megvédeni, ha netán valaha komolyabb támadás érni kettőnket egy esti kirucc alkalmával. képes egy lehulló falevéltől is akkorát ugrani, hogy előrelibbenek a pórázát fogva (és a libbenést nem a kutya alig 10 kg-os nehézsúlyú alkata okozza).
vagy ősszel, amikor a házak előtt a kukák mellett nagy zsákokban állnak a lehullott levél és egyéb zöld hulladékok, na, azokat nagyon nem komázza. minden zsák mellett képes lapos kúszásban, farkat behúzva elsomfordálni.
de egy-egy furcsa zaj, mint mondjuk, amikor leeresztik a redőnyt az este csendjében, na attól is be tud rezelni a hős ebem. (de megjegyzem a petárdától és a tűzijátéktól egyáltalán nem fél, ügyet sem vet ezekre a holmi pórnépi ribilliókra.)
és a mai tetős szörnyem után ő is szerzett magának egy újabb trófeát. az utcánkba befordulva a megszokott járdaképet megtörte valami, ami egy gyereküléssel felszerelt bicikli volt a falnak támasztva. nem egy igazán ijesztő látvány, nekem elhihetitek. de az ebem megint átment lapos kúszásba és szinte már magam után húzva sikerült eljutnunk a bringáig, ahol aztán bemutattam neki, hogy látod ez csak egy bicikli. majd megszagolta, és farkcsóválva továbbmentünk.
nem is értem, ilyenkor hol van a kutyák messze híres jó szimata?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése