2010. november 28.

adventünk_1

meggyújtottam az első gyertyát. odakint havazik, mindent beborított a fehér, tiszta, vakító hólepel. díszbe öltözött az udvar, a kert, az egész város. minden olyan érintetlen és békés.
hűséges ebem békésen szuszog a kanapén, számban még érzem a ír krémlikőr édeskés ízét, a gyertya remegő fénye a falon játszik...
ez így pont jó... lehet nem egész... de megnyugtató.



2010. november 27.

hó-hóóóó

reggelre leesett az első hó! remek. a hangulatom már eddig is erősödő karácsonyérzetű volt, de ez most csak rátett egy lapáttal. bár annyira nem vágyom a reggeli hólapátolásra, bár annak is megvan a maga szépsége és testre, végtagokra ható előnye.
végre valahára, sok év óta először sikerült időben elkészülnöm az adventi koszorúval. ujjjjéé! megkínlódtam vele, de megcsináltam. kedves, játékos kis darab lett.
apránként a lakás minden zugába becsempészem a karácsonyi kütyműty vackaimat. a hulló faleveleket lecserélem hópihékre és az angyalok is elfoglalhatják méltó helyeiket, hogy elűzzék a rossz érzéseket és távol tartsák a gonoszságot.
és továbbra is, szorgalmasan készülnek az apró meglepetések, varrott csodák, szeretetem apró darabjai...

2010. november 22.

mintás csodák

csudálatos, mintás, szebbnél szebb anyagokat szermányoltam be az adventi szöszmötöléseimhez. asszem túl sokat is. mostanában a mértékekkel nem tudok bánni. na, de ezek az anyagok elférnek, bármikor bármire jók lehetnek. nem csak karácsonyi dolog készülhet belőlük. megmutatnám az anyagokat, na de akkor nem lenne meglepetés... nem bírtam ki, és már iziben varrtam is belőle. jóóó lesz, nagyon jó lesz. csak bírjam cérnával. ;) hmm, kéne egy varrógép, azzal gyorsabb lenne, na, de így is elkészülnek majd az apró kis csodák. az elkövetkezendő hideg estékre úgyis kreatív, alkotó, szöszölő órákat tervezek, társasan vagy társak nélkül. 
na, most meg benyomom a szilvalekváros palacsintákat, amikre már napok óta vágyok...

napi szám

már többször lehetett volna napi szám, de ma került igazán a fülem elé. nagyon tetszik ez a rebegős hang és nem is tudom, van benne valami melegséges, ami úgy átjárja az ember lelkét és hát egy ilyen ratyi, zima, felhős nap után kell az ilyen...

Bombay Bicycle Club_Always Like This

2010. november 19.

megérzés

na, azok a bizonyos megérzések... márpedig ha vannak, akkor igenis hallgatni kell rájuk. vannak akiknek egyáltalán nincs, és vannak olyanok akik igen szenzibilisek ezekre az angyalok által a fülünkbe lehelt figyelmeztető jelekre. 
ma reggel a szokásos rutinos felkelés és kávéfőzés... (ohhh fuck szakad az eső) hűtő kinyit, kávés és tejes doboz megfog, kivesz... a betegség miatt már napok óta nem kívántam a kávét, de ma reggel valahogy akartam az ízét a számban érezni... kávé lefőtt, ohhhh az az ismerős kotyogó hang és illat... bögre polcról le, meleg kávé beletölt... tejes doboz megfog, felemel... és akkor egy megérzés villant át az agyamon... napok óta hozzá sem nyúltam a tejes dobozhoz, ne öntsd bele mert már megromlott...
persze a rutin és a koffeinéhség erősebb volt és hááát beleöntöttem... és lám a tej valóban romlott volt... apró bosszantó érzés, persze magamra, hiszen tudtam... megéreztem...


2010. november 18.

vírus vs. ivi

eltűntem, mert a rendszeremet, vagyis a szervezetemet megtámadta valami nyavajás vírus. teljesen ledöntött a lábamról. lázasan, erőtlenűl próbáltam valahogy átvészelni a betegséget. nagyon vágytam gyógyító húslevesre, ápolásra, borogatásra, de helyette maradt a tea és ha egy piciny erőm is volt, akkor  képes voltam legalább egy pirítós kenyeret készíteni magamnak, de persze mindezt csigában. a gyorsaság a mozgásomra nem éppen a legjellemzőbb volt. örültem, ha meg tudtam mozdulni az ágyban. ebemnek minden elismerésem, jól tűrte a megpróbáltatásokat, hogy napokig nem tudtam vele kimenni sétálni és csak rövid időre az udvarra mehetett ki. drága volt! estére mindig odakucorodott mellém és melegítette  a lábamat vagy a hátamat. Dóz a hűséges négylábú!
most már túl vagyok a nehezén, az persze túlzás, hogy meggyógyultam, de már emberek közzé vágytam. belevetettem magam a melóba és a fejem feletti szövegbuborékban egyfolytában a gőzölgő húsleves lebeg.

2010. november 11.

happy dog

ebem reggel óta megállás nélkül fut, lohol és fadarabokat cipel és esze ágában sincs lefeküdni. pedig normál esetben ilyenkor otthon a hátán fekve, négy lábát az egekbe emelve édesdeden szuszog a kanapén elterülve vagy L alakban netán összegombócosodva a fotelban aluszik.
most nagyon, de nagyon elégedett és boldog kutya.

márton nap

épp most hallottam, hogy mit kell tenni márton napon, hogy sikeres legyen a következő évem:

1. libát kell enni
2. új bort kell inni
3. szeretkezni kell

asszem egyelőre nagyon szarul állok. se libám, mer' ebédre csak szimplán lencsefőzeléket terveztem,  se borom, meg egyébként is vezetek ééés az emberem sincs itthon.  ez igen elkeserítő! de talán ha pár napot csúztatok még ér... hmm...

2010. november 9.

napi szám

derűs nap ez a mai.
rövid időn belül már több jótéteményem is volt a mai napra. krisnás szomszédaimnak is segítettem bejutni a lakásukba. meg is köszönték egy tányér sütivel. reggeli kipipálva. a vicc pedig az, hogy már tegnap elhatároztam, még mielőtt megtudtam volna, hogy kik is lesznek az új szomszédaim, hogy egy nagyon finom krisnás receptet fogok megfőzni.
a napi számom pedig legyen ez, amiről a következőt találtam a naaagy interneten:

kiknek ajánljuk:
Akivel egy csomó pocsék dolog történt mostanság, de már látja a fényt az alagút végén.
:)

Baby Loves Me | Eels

béka lét

az este bloggercimbimmel igen csak merengős filozofálós estét csaptunk. megállapítottuk, hogy békák vagyunk még, hiszen a gondolataink csak úgy csaponganak és ugrálnak, mint ahogy a béka is egyik helyről elplattyan a másik helyre. messze vagyunk még attól, és sokat kell tanulni és tapasztalni, hogy majd egyszer sasok legyünk és határozottan, egyenletes szárnycsapásokkal, biztosan repüljünk a cél felé.
ezután kimentünk a teraszra egy cigire (iszonyú hideg volt) és látom, hogy krisnások költöznek a szomszédomba.
hmm... a dolgok nem történnek véletlenül.

2010. november 8.

mesegomba

ma csak úgy voltam és cél nélkül barangoltam és csatangoltam a városban magamban majd az ebemmel is.
szeretem az ilyen napokat. ilyenkor hosszú órák telnek el teljesen szó nélkül. megyek, vagyok, elvagyok és maximálisan a vizuális töltődéssel vagyok elfoglalva. fényképezőgép nélkül fényképezek és elraktározok.
a mai vizuális barangolásom rádöbbentett arra, hogy milyen jó érzékem van egyes tárgyak kiemelésére a nagy egészből. mindig vannak apró jelek, jelképek, figurák, amiket egyes időszakok kedvencévé választok akarva, akaratlanul, amik aztán rendszerint szembe is jönnek velem a természetben és az ember által alkotott környezetben is. ami mindig megmosolyogtat. vicces, de néha olyan érzésem van, mintha az agyamat használná a világ. de hát a gondolatokat nem lehet levédetni. inkább gyorsabbnak kéne lennem a világnál és a gondolataimmal, elképzeléseimmel meg kéne előznöm.

az idén azt hiszem a mesegomba a kedvencem. az az igazi, piros alapon fehér pöttyökkel, foltokkal tarkított, galléros, kalapos mérges, de mégis nagyon kedves gomba. mint amilyenben a Hupikék Törpikék is laknak. :) (szombat és vasárnap nincs nélkülük reggeli ébredés)
mai vizuális sétámon hihetetlen sok mesegombával találkoztam, asszem az idei karácsony meghatározó apró figurája lesz. láttam sokfélét: fából, fémből, puha filcből, piciket, nagyokat.
csajok, készüljetek, beindítom a mesegombavarró szöszmötölő esteket!

2010. november 6.

bódogság

öröm és bódogság! megszűnt avalami hiányérzettem... hazajött az emberem és a mosoly állandósult az orcámon.
jó vele enni, jó vele lenni, jó vele ébredni... ketten kávé a párnás, puha padon...

2010. november 5.

2010. november 3.

szuperivi

na, ugyan már utaltam arra, hogy eszem ágában sincs szupernőnek vagy csodanőnek lenni. nem török ilyen babérokra, de lehet a mai nap megérdemlem eme kitüntető megnevezést. már előző este szépen összeírtam milyen ügyes-bajos teendőim lesznek majd a mai napra, mivel szabadnapom lesz. nem kapkodtam el a teendőket. kényelmes felkelés, nyugodt kávé, ebem eü és magam ébresztő, frissítő sétája. reggeli, mer' az fontos és mer' most ráértem ezzel is foglalkozni. ugyan a napocska ma elő sem bújt, ennek ellenére nem keseredtem el. cangára fel, sapka, sál, kötött kitűző (fontos őszi-téli kellék, nemutolsósorbanpicinynőimivoltomaprókelléke) és irány a város. sikerült rövid időn belül mindent beszerezni, elintézni. elégedettebb lennék, ha találtam volna egy frankó télire való, mindenre alkalmas és mindent elnyelő női táskát, de mint tudjuk, ez nem olyan egyszerű. ez inkább meglátni és megszeretni módra szokott összejönni, és nem elhatározásra, na, de ezt is megpróbáltam.
ebédre kitűnő és rendkívül laktató bolgár saláta készült, magam és a kultúráért felelős barátosném megvendégelésére. szegényem nagyon, de nagyon sokat dolgozik, de így legalább tudtunk egy kicsit csacsogni és legalább egy jót evett és ivott.
ezután egy másik barátosnémhoz igyekeztem kávéra, amiből aztán unicum lett, de úgy is fájt a hasam...
kiveséztük a nők és férfiak működést... hogy rájöttünk-e valamire... hmmm... talán csak annyira, hogy nem nagyon tud az egyik a másik nélkül működni és fordítva... társas lény az ember, ezen nem nagyon lehet változtatni.
most már újra itthon, teszek-veszek, teregetek.
a szuper, apa által fixen felszerelt madáretető feltöltve fincsi madáreleséggel, a kertem felszabadítva a töménytelen diófalevéltől (na, ez persze nem az én szuperságom eredményeképpen, hanem drága jó szüleim keze munkája által_köszönet érte!!!)
már csak az ebem van hátra, aki meg sem érdemli a jóságomat, mert a kis genya leette az asztalról a sütimaradékot és asszem a sört is kiitta a pohárból. ma tuti nem kap vacsorát.
szuperságom végső bizonyítéka az lesz, ha a két zsák zöldséget megpucolom és elteszem a fagyasztóba... és ha ezzel is végeztem, akkor mindent kipipálhatok a mai teendőimből és még jól is éreztem magam.

2010. november 1.

napi szám

na, akkor egy újabb felfedezettem a londoni folk-os, country-s zenekar a Mumford & Sons. épp egy koncertfelvételük megy az FM4-en. kissé könnyfakasztós a stílusuk, de asszem rá lehet kattanni. sör, kocsma és ők...

Mumford & Sons_Sigh No More