vasárnap?

az élet újfent ellenem játszik... ez genyaság és túl sok így egyszerre... és egy vasárnapnak nem ilyennek kéne lennie...

egy. a bal lábam, azaz térdhajlatom annyira fáj, hogy alig tudok bicegni is, kinyújtani meg baromira fájdalmas.

kettő. a jobb kezemet alig tudom felemelni. pedig jobbára ezt a kezemet használom evéshez, iváshoz és szinte mindenhez...

három. a bal kezem két középső ujja, amit már említettem továbbra sem szuperál. sínezünk továbbra is.

négy. a mikróm megadta magát. leverte a biztosítékot is. elég kényelmetlen minden kaját a tűzhelyen megmelegíteni. szóval köll vennem egy új mikrót. ba...a meg...

öt. egy bazi pattanás jött az orromra. ami persze nem akadályoz semmiben, de baromi szarul néz ki.

szóval már az első kettő elég volt ahhoz, hogy ki se tudjunk mozdulni a lakásból és szinte az egész napot az ágyban töltsük. mondjuk jó nagy, elfértünk a gyerekemmel. emiatt, vagy más miatt, de a gyerekem egész nap nyűgös volt. csak most estére lelkesedett be, de baromira, amire persze én már tökre kifáradtam és alig várom, hogy túl legyünk a fürdésen és szoptatáson és végre nyugi legyen. asszem ma különösen megérdemlek egy sört és tuti legalább három szaloncukrot is benyomok egy kis boldogsághormon gyanánt.

azért kicsi jó is volt a napban. a gyerekem végre magától hanyatt fekvésből átfordult hasra. és annyira tetszik neki, hogy egyfolytában azt csinálja hangos gagyorászás közepette.

magamnak való

olyan napnak indult, mint bármelyik másik, aztán... egy kicsit nem éreztem magam egyedül... egy kicsit... tán igaz sem volt...

... magamnak való vagyok. ez akkor az jelenti, hogy csak magamnak és másnak, senki másnak, tényleg senki másnak nem... ez nagyon lehangoló... és remélem nem igaz... nem lehet igaz...

napi döbbenet

beszarok... vízkőfátyol... épp nem tudtam nem meglátni egy reklámot, amiben vízkőfátyol elleni hajsampont tukmálnak az emberre. hát aki ezt megkajálja... vííízkőőőfátyol... eldobom az agyam... ezek után mi jöhet még? hányásdarabok elleni sampon vegáknak és külön húsevőknek?

izomláz

gyötör két napja. agyaltam mi a szösztől? hiszen még csak gondolatban játszottam el azzal, hogy esetleg valamit sportolnom kéne, hogy tavaszra jónő legyek. szóval sportolni nem sportolok, szexelni nem szexelek, akkor meg miiivaaaan... és rájöttem. amióta itthon vagyunk, annyi ügyet, dolgot, tennivalót csináltunk tettünk ketten együtt a gyerekemmel, meg néha az ebem is velünk volt, hogy ez a ludas kííremszépen. vagyis a kenguru. neem, nem az amit Gyula mellet láttak a susnyásban, hanem amiben gyereket lehet hordozni. egyébként nagyon fasza, örülök, hogy a gyereknek bejön, meg nekem is, mert nem kell a babakocsival küzdenem és segítséget kérnem, hogy abárhova bejussak. meg aztán a gyerek is más szemszögből látja a dógokat a navvilágban. nagyon aranyosan skubizik mindig. de, azzal, hogy a gyereket nem tolom, hanem magamon hordom, tulajdonképpen azt a hatást és érzést követem el a testemmel, mintha egy nagyobb túrán vennék részt, a hátamon egy 10-15 kg-os nehéz hátizsákkal. sajognak a lábaim, a karom és a talpam.

szóval megvan az edzésterv tavaszik. a gyerekem súlya úgyis folyamatosan növekszik, így a edzés alatti fokozatos terhelés is megvan. az ebemre is több időt akarok szánni, a gyerek is egyre több mindenre kíváncsi, nekem is kell a mozgás és a levegő. így asszem mindenki jól jár. (vajon megengedhetek magamnak egy új merrell cipőt?)

a babakocsit sem hanyagoljuk, mert azé' én sem vagyok fakír, néha nekem is kell lazítani. bár ha belegondolok, a babakocsi kivitele a lépcsőházunkból a baszott nagy cserepek és a bicajok mellett lavírozva szintén felér egy mezeinyúlfutóversenyen elégetett kalóriákkal. szóval szívás, sehol, semmi nem baba-mama barát...

jaaa, erről jut eszembe,  csessze meg a tecsó, mert azt a baszott, buzi, pénzes zárat a bevásárlókocsikon, hogy nem tudják a kocsi szélére felszerelni, nehogymá' fel tudja a szerencsétlen anya a babahordozót tenni a kocsira... és, hogy még a kereket is rugdosnom kellett, hogy egyenesen tudjunk haladni...

na, de a lelkesedésem és a mosoly az arcomon töretlen...

heti ima

... a minden heti rózsaszín mignon-unkat add meg nekünk ma...

napi szám

nahát, ő meg aztán tényleg egy nagy kedvenc. nálam asszem ő az első számú díva. fasza kis életérzés, amire mi, fehérek sosem leszünk képesek...

Erykah Badu_ On & On

álmodom

néha arról, hogy ecccer majd nem csak én és a gyerekem és a kutyám leszünk... és hogy nem csak én teszek értük, hanem értem is tesznek...

jégkrémpálcika

basszus nem olyan régen dobtam ki, amikor hirtelen felindulásból mindenféle kacattól megszabadultam... pedig  most nagyon kéne és igazán nem foglalt el sok helyet, nem is értem... és hát valljuk be, most nem igazán pálcikás jégkrém időszak van... 

emlékszem amikor legelőször történt az ujjaim valamelyikével, hogy minden előjel nélkül reggelre csak úgy begörbült... még a kőszegi utcai albérletben laktunk és nem találtunk más segédeszközt csak egy magnókazetta tokját, azt erősítettük az tenyeremre sínként, hogy az ujjam egyenes maradjon... vicces volt, amikor éjszaka azzal a kezemmel próbáltam megölelni az ex vőlegényemet... na szóval azóta ezt a műveltet, mármint a sínbehelyezést a tökélyre fejlesztettem a jégkrémes pálcika és egy kis szigetelőszalag ötvözetével. és remekül használtam abármire, gépeltem, tettem-vettem, vezettem... aztán szépen elmaradozott, mármint a görbület és a vele járó fájdalom is. örültem is és egyáltalán nem hiányzott, mert azé' bevallom elég kellemetlen volt, főleg a sebességváltásnál...

aztán ma reggel megint így ébredtem és bazira fájt egész nap... nem volt könnyű így pelenkázni és mindent csinálni. persze mostanra már remekül bemelegedett, csak egy kicsit nyekereg és kattog ahogy használom, de tudom, hogy reggelre faszán megint masszívan begörbül és igen csak nehéz lesz kiegyenesíteni...

most már csak arra lenne jó rájönni, hogy vajon most mit csináltam, vagy mit ehettem, amit már jó ideje nem csináltam vagy ettem, hogy ez lett az eredménye... basszus... vagy lehet öregszem... vagy a hideg nem tett jót az ízületemnek... vagy mi a fene...

... talán valamelyik táskámban még találok egy pálcikaszigszalag kombót...

2 év

hogy rohan az idő... te jó ég... már két éve, hogy szorgalmasan blogolok. most asszem megint számot kéne vetnem, de idén már megtettem a magamtól elvárt naaagy számvetést.

amivel mégis kiegészítenem az csak annyi, amit már kedvenc barátnőmnek többször mondtam, hogy attól, hogy már gyerekem is van még nem akarok közhelyessé válni és beállni a sorba, hogy az ezermillónemtomhányadik kreatív és főző blogot létrehozzam. persze ettől még tudom magamról, hogy kreatív vagyok és szinte majdnem bármit meg tudok valósítani, ha akarok és kellő elszántságot, megszállottságot érzek  a kitalált abármi iránt.

a főzés meg egy amolyan szükséges része az életnek, az életemnek, hogy az ember ki ne purcanjon. na, jó azért néha tényleg szeretetből és az ízek imádatából is tudok és akarok és képes vagyok főzni. a főzés is egy kreatív dolog, hogy amit éppen a hűtőben talál az ember, abból alkosson valami elfogyasztható és laktató és tápláló ételt.

szóval ezekről a tevékenységekről továbbra sem akarok írni, és vessetek rám követ, ha ezt mégis megtenném...

tuuudom, még az anyaságélet elején vagyok és lehet, majd ha a gyerekemnek fogok kreatívkodni és főzőcskézni, akkor majd engem is elborít ez a fajta nemtommilyenszínű köd és mindent másképp fogok látni, lehet...

de egyelőre maradok, aki vagyok... továbbra sem akarok elszürkülni, ellaposodni, beporosodni és továbbra is haladok előre az önismereti utamon... és nem utolsó sorban a megszerzett ismereteimet, átélt érzéseimet, kavargó vagy letisztult gondolataimat amindenről most már igyekszem a kis moszmókomnak is átadni.

wifim

is van  már, bibibiiiii... má' mióta készültem erre a kényelmi extrára. és végre megvan. tyűűű... nagyon élvezem ám, az ágyban fekve kalimpálok a gépemen... és nem parázok azon, hogy a klaviatúra hangjára felébred a gyerekem. csak aztán nehogy az legyen a vége, hogy hajnalig szörfölök a neten és olyan piros lesz a szemem, mint, aki úszni volt a klóros medencében és nem szörfölni... hi-hi-hi... anya örül...

aztán egy kicsit még büszke is vagyok  magamra, mer' a napokban olyan sok-sok mindent sikerült elintéznem okosan és felelősségteljesen és átgondoltan, hogy csak na... megy ez az élet nekünk, megy ám...

nyomi

feje van a gyerekemnek. anyám, apám ezzel csesztetett, amíg otthon voltunk. elrontottam... nem figyeltem oda... nem forgattam a fejét, ha aludt... gondolt a fene erre... örültem, ha alszik, nemhogy a fejét forgattam volna... és egyébként tényleg lapi a feje az egyik oldalon... hmmm... ma kérdeztem a gyerekorvost és a védőnőt is, mi legyen, mit tegyek... hát túl sok jó tanáccsal nem szolgáltak... próbáljam meg oldalt fekve elaltatni, letenni... na, de a gyerekem nem hülye, persze, hogy nem jó neki úgy, addig nyügizik, amíg visszafordítom... szóval lehet kis testi hibával nő majd fel a porontykám... de most asszem megpróbálkozok azzal, hogy átpakolom a nézhető, tapizható, szájba betömhető, összenyálazható, zenélős és minden játékait a másik oldalra, hááátha odafordul... az alá és oldaltpócolós téma nem igazán jött be... bakker pedig milyen szép kerek feje volt...

édes otthon

na, újra itthon vagyunk. újra a megszokott illatok, a megszokott hőmérséklet, a megszokott emberek, a megszokott minden. nagyon szuper volt az anyuéknál is, de azért mégiscsak itt vagyunk otthon. lassacskán minden a helyére kerül, bár sose voltam egy nagy összepakoló, kipakoló és amióta van egy törpém is... szóval még szoknom és tanulnom kell, mennyi ruha, játék kell neki, ha elhagyjuk a várunkat. bááár, ha jól sejtem, ebből a kettőből sohasem elég... na, azé még idesorolom a pelenkát is.
távollétünket eddig úgy tűnik csak két növény sínylette meg, de talán túlélik... meglátjuk... ja, meg egy komód, ami szintén a túlöntözés áldozata lett, kissé felázott és felhólyagosodott, de szerintem ez csak nekem tűnik fel, ettől még tökéletesen betölti az eredeti funkcióját... szóval Timi egy cseppet se bánkódj emiatt. tanulság, hogy alaposabb használati útmutatót kell adnom legközelebb a növényeimhez.
na, szóval mostantól itt zsizsegünk és igyekszünk mindenkivel újra felvenni a kapcsolatot.

materiál láv

na, jó, hát ennek nincs értelme. ezt a pár napot már valahogy csak kibírom. feladom az ünnepek utáni diétámat és tisztítókúrámat.

a családom minden tagja, beleértve a kicsit tágabb családtagokat is, annyira örülnek a jelenlétünknek, hogy szeretetüket materiális módon is kinyilvánítják. ez persze nem rossz, sőt, teljesen odáig vagyok és imádom Őket emiatt.

a materiális mód jelen esetben a finomabbnál finomabb ételeket jelenti. 

anyukám tesója ma váratlanul beállított a családjával egy kondér levessel, egy másik kondér jó szabolcsi tőtötttt káposztával és egy bazi nagy isteni finom, krémes sütivel... mer'hogy máá minnyá nem leszünk... és olyan messze vagyok, oda nem olyan egyszerű eljutni... és szegény én... mert nincs aki ott főzzön rám... és ha tele a pocak, akkor nagy baj nem lehet... bódogság, mondom én.

és hát nehéz ellenállni a hazai ízeknek... és ez a családi szeretet és gondoskodás...

ráadásként, pár óra múlva a családunk egy kedves barátja is beállított egy nagy tálca frissen sült krémes sütivel...

szóval most itt ülök a gépem előtt, a pocakom furcsa fruttyogó, mruttyógó hangokat ad ki és azon mélázom, hogy ez a materiális láv hogyan érezheti magát odabent...

eltűnik

lassan a barna csíkom (linea nigra). zuhanyzás közben észrevettem, hogy már több mint a fele teljesen felszívódott. hmm a gyerekemen és a mellemen kívül lassan már semmi nem emlékeztet a terhességemre.

na, jóó, azért még a felüléseket nyomnom kell egy ideig. de talán tavaszra helyre áll a rend bennem.

filmek

nos, arra jutottam, hogy vannak filmek, amiket a jövőben meg vagy újra meg szeretnék nézni. több régen látott film is bevillant a napokban, hogy dejóólenne... erre ma a port.hu-n barangolva, kettőt is találtam amit ma játszottak, vagy éppen most is megy. de mivel most nem otthon, hanem itthon vagyok és amióta itt vagyunk a gyermekem hajnali illetve reggeli ébredései teljesen kiszámíthatatlanok, emiatt az estéim sem nyugodtak. és úgy gondolom, egy jó filmélményhez elengedhetetlen a nyugalom, a popcorn és essör vagy netán egy pohár jófajtavörösbor, de mivel a legfontosabb nemvanmeg ezért ez most felejtős.

amik eszembejutottak, már mind láttam, de lehet most anyafejjel, anyaaggyal más dolgokat vélek majd bennük felfedezni, más dolgokra világít majd rá, szóval kíváncsi vagyok ezen a téren milyen változást hozott bennem ezazanyaság...

a listám nem teljes, ezek most úgy hirtelen...

1. eXistenZ - /david cronenberg/ ami megmaradt bennem nagyon, az a főszereplő neve allegra geller... micsoda egy név és micsoda egy nő... nagyon régen láttam, nagyon régen...

2. Spíler - /guy ritchie/ ezt a filmet még sosem láttam az elejétől a végéig... de majd talán egyszer...

3. A nő kétszer -/peter howitt/ romantikus tudom, de érdekes mert itt megtudhatjuk, hogy mi lett volna ha... az életben meg nem...

4. Elveszett jelentés -/sofia coppola/ ohh, a nagy kedvenc, bill murray... száké le a hárisnyám... ezt, azt hiszem bármikor képes vagyok megnézni... annyira olyan mint én voltam valaha...

... ez a játék tetszik... folytatni fogom a sort és még az is lehet, hogy a filmekről is írok, persze a magam anyafejével...

habokban

elmerülni... hát százezzzeréve nem volt rá lehetőségem. ennek egyszerű magyarázata van, nincs kádam. meg aztán zöldiViként nem is tartom túl környezetbarátnak és gazdaságosnak és hát zuhanyozni szerintem sokkal frissítőbb. ja, persze kádban nem is azé' fürdik az ember, hogy frissebb legyen, hanem, hogy faszán ellazuljon.

mindig irigyeltem azokat, akik hosszú időre képesek befeküdni egy jó habos, illatos forró kádba és közben még olvasni is tudnak. nekem az nem megy...  most is megpróbáltam, de persze nem készítettem oda a törülközőt és  kiszállni meg már nem volt kedvem, ha már egyszer végre körbeöleltek az organikus tej és méz adta huncut kis habpamacsok. ja, organikus... ha-ha-ha... na, mindegy is, a fürcsi megvolt, az olvasáshoz viszont már túl laza vagyok...

diszkréten

hordani a melltartóbetétet*, na, azt baromira nem lehet. okos kis dolog, azt aláírom, de, hogy hordani kényelmetlen, az tuti. nekem valahogy sosem akar a helyén maradni, pedig van ám rajta egy kis ragasztós csíkocska és eddig még nem nagyon tudtam olyan ruhát, blúzt felvenni, amit ne látszott volna át. zavarja a piciny nőciségemet, na...

tuuudom ez má' anyaság, tudom...

* nem a mell megnagyobbítására való, hanem már a szoptatás gondolatától is meginduló anyatej felfogására, "diszkrét" eltüntetésére szolgál...

figyel

azt vettem ma észre, hogy a gyerekem figyel engem. eddig is tudtam és láttam, hogy folyamatosan követ, bárhova is megyek a látóterében, de ma másképp volt. és ez a másfajta nézés, az az értelem kérem... most már nem csak néz, hanem lát is, teljes valómban. figyelte, hogy eszek, figyelte, hogy telefonálok, figyelte, hogy beszélek... egyre többet fog most már fel a világból... őrület ez a gyors változás... na, most aztán kéremszííípen, nem csak magamért, hanem most már miatta sem mindegy, hogy mit teszek és hogyan...