2019. március 25.

gamer

az első társasjátékhoz kapcsolódó élményem gyermekkoromból él bennem. anyámék sokat jártak össze a barátaikkal és estébe nyúló römi partikat toltak az asztalnál ülve. emlékszem a cserépkályha melegére, az égett fa illatára, a kályha tetején aszalódó almaszeletek édeskés illatára és az asztalt megvilágító éjjeli lámpára, és a felnőttekre, ahogy ülnek az asztal körül. én jobbára rajzoltam, vagy az óriási könyvespolc egyik érdekes, színes képekkel illusztrált könyvét nézegetem, majd időközönként oda-oda kíváncsiskodtam az asztalhoz és teljesen elvarázsolt a kártyák látványa, ahogy diskurálva, nevetve, vagy bosszankodva bűvölték, pakolták, egymástól rejtve a kezükben tartották azokat a gyönyörű lapokat. a kártyákon csinos, meztelen nők voltak hiányosnak mondható öltözetben, fehérneműben. imádtam és minden egyes alkalommal azt kívántam, hogy bárcsak felnőtt lehetnék és játszatnék...
szerencsére a családom nagy játékos volt és későbbről is igazán jó emlékeim vannak, a közös társasjátékos estekről. gazdálkodj okosan, ki nevet a végén és az összes akkor klasszikusnak mondható játékot azt hiszem kipróbáltam. a ratkó korszak gyermekeként, akkor még nem volt videojáték, se tv adás minden este, ezért ezek a játékok voltak amik kitöltötték az estéket, délutánokat. emlékszem arra a karácsonyra, már nagyobb voltam, amikor a fa alatt Az Ezüst-tó kincse lapult. imádtam. egyrészt a társasjátékhoz tartozó kiegészítőket, aranyrögöket, pénzeket, a régi társasoktól eltérő tényleg cowboyt formázó, kalapos játékosfigurákat, a hatalmas kihajtható, western játékostáblát, másrészt magát a játékot, a beleélést, az igyekezetet, a bosszankodást a kockadobások szerencsétlen vagy épp szerencsés kimenetelét, a bezsákmányolt értékeket, a célba érést, a számolást, a győzelmet vagy vereséget.
szóval ezektől az élményektől datálom a társasjátékok szeretetét, bevésődését.
később römizni is megtanultam. a gimis kolis években sok estén át koptattuk a lapokat a csajokkal az emeletes ágyakon. a mai napig szeretem ezt az agyalós, számolós kártyajátékot.
jó pár éve a társasjátékok újra felbukkantak az életben. megjelentek a piacon a nagyon élvezetes, közösségeket is összehozó party játékok. nem bonyolult szabályrendszerekkel, de mégis gondolkodtató, új játékmechanizmusú, gyors, kevesebb, mint egy órányi élményt adó tábla, kocka vagy kártya játékok.
majd bekúszott az életembe az összetettebb, egész estés, agyégetős stratégiai játékok. ami egy nagyon más világ. varázslatos...


bár úgy érzem hátrányt szenvedek abból a szempontból, hogy az én életemből kimaradtak az online és számítógépes játékok, amikor előre megtervezett stratégia alapján szintről, szintre lépve éred el az adott játék végét, vagy egy kitűzött célt. kellett jó pár alkalom, hogy ráálljon az agyam erre a gondolkodásra, hogy innentől már nem a szerencsén, a húzott lapon vagy a kocka eredményén múlik a játék kimenetele, hanem igenis a tervezésen, a jó előre átgondolt, lépések egymásutánjának hatásán, amit aztán még a többi játékos is jócskán befolyásol. erős váltás a családi könnyed hóka-móka után.
erős, aktív jelenlétet, megosztott figyelmet, előre gondolkodást, tervezést kíván. 
akár úgy is jellemezhetnék, mint egy fajta meditáció, hiszen ilyenkor ki kell kapcsolnod minden külső tényezőt és minden agytekervényeddel csak a játékra koncentrálsz. divatosabb módon azt is mondhatnám, hogy játék közben valóban megéled a mindfullness érzését, a jelent, a jelenbe adaptált társasjáték által kreált világot.
erre idő kell és nem kevés energia. nem teheted meg se magaddal, se a játékostársakkal, se a játékkal szemben (már-már tiszteletlenségnek számít), hogy nem teremted meg hozzá a megfelelő körülményeket.
ha ez mind adott, akkor már csak rajtad múlik és a fantáziádon, hogy milyen világot hoz létre a fejedben az éppen játszott játék. mennyire engeded bele magad és minden agytekervényedet. és ha ez a kapcsolódás megvan, akkor rajta vagy a hullámon, és a több órás játék után az agyad nem áll le, hanem, garantáltan még hosszú órákon át kattog és újra és újra kiértékel egy-egy lépést, amit máshogy is csinálhattál volna. vagyis létrejön a tökéletes játékélmény. pont az, amiért az alkotó is létrehozta. és elégedett vagy, vagy épp kíváncsi, ami elegendő ahhoz, hogy újra és újra leülj mellé és hagyd, hogy órákra magába szippantson és elvarázsoljon.
engem elvarázsolt...