itthon vagyunk

itthon vagyunk... és én ennek örülök.

az elmúlt egy évben, egyébként sem találtam a helyem a világban. úgy éreztem, hogy ez nem nekem való, nem bírom a mókuskereket, a hétköznapok őrületét, a korán kelést, a kényszer egy helyben levést 8 órában a munkahelyen. aztán itthon sincs megállás, mert a munka utáni pár órába sűríts bele, hogy lelassulsz, megpihensz egy kicsit, kiszolgálod a gyereket, a kutyát, legyen vacsora, legyen tiszta ruha, legyen rend, legyen béke... azt hiszem kicsit bele is rokkantam. talán a megbolondulás még várat magára, de többször megtapasztaltam az érzést, hogy már csak egy hangyafasznyira vagyok tőle és hogy kiszállok és feladom és nyálcsorgatva, csíkos pizsamában megpihenek valamelyik zárt osztályon. 

persze voltak, vannak imádni való, boldog pillanatok, órák, napok, amik aztán erőt adnak. új dolgok, amik a hosszú távú tervek alapján majd megnyugvást hoznak és végre olyannal foglalkozhatok, amit szeretek, amit szeretnék, de ez még nem holnap lesz. sajnos.

sokszor mondogattam, hogy ez nem normális, ami zajlik a világban, a hétköznapokban, az emberekkel és amindennel. változtatni kell. de hogyan?

agyaltam, agyalok, kattogtam, kattogok, hogyan lehetne ebből kiszállni és függetleníteni magunkat az élhetetlen rendszer adta, embertelenségből, hogy attól, hogy az ember lánya egyedül van és egyedül nevel egy édes emberkölyköt, még ne legyen dolgoktól, lehetőségektől elzárva, és ne legyen ettől még félember és, hogy ne a pénz és a megélhetés legyen, ami bekorlátozza a választási lehetőségeket. nem tartottam magam soha anyagiasnak és nem is voltak soha földtől elrugaszkodott vágyaim, és hála a szüleimnek nagyon jól bánok a pénzzel. a nagyon kevésből is tudok mindig félrerakni, ha baj van, legyen mihez nyúlni. most is így van, nem estem kétségbe, hogy mi lesz velünk. minden rendben lesz és nyugodt vagyok. nem mondom, hogy minden pillanatban, mert azért a gúz gondoskodik a nyugalom megzavarásáról, és a most kialakult új helyzet is okoz feszültségeket. kialakítás alatt van az új rendszerünk. hogyan felelj meg anyaként, tanárként, home office-ban a munkahelynek. de megnyugtató, hogy ezt itthon kell megtenni. ez felemelő. otthon, édes otthon... ez a fajta érzés sehol nincs meg, ami itt körülveszi az ember lányát. 

szóval azt hiszem azuniverzum lépett, de az is lehet, hogy valaki univerzumot játszik, mindegy is ki mit gondol a történtek mögé. legyen csak mindenkinek valamilyen elmélete ami a sajátja. a megoldás a fontos. és a lehetőség, amit most kaptunk. amit mindig is mondogattunk, hogy a világ nem jó felé megy. és most minden össze is dőlt, és valami új lesz helyette. ami mindent át fog formálni. végre lelassul a világ, lesz idő megélni azt, amire eddig csak vágytunk, vagy csak hétvégén, vagy ritkán adatott meg. hogy összebújj a gyermekeddel, a kedveseddel és közben ne zakatoljon a fejed, hogy miket kell majd megcsinálnod, hogy megfelelj olyanoknak, akiknek nem akarsz, de bele vagy kényszerítve.

hogy magot ültess, és legyen időd nevelgetni, hogy játssz, hogy nevess, hogy abból süss-főzz, amid van, hogy ne vegyél felesleges dolgokat. hogy olvass, hogy alkoss, hogy szeress és hogy csak légy, hogy pihenj és a körülöttünk lévő világ is megpihen. a gazdaság átalakul, biztos sok ember, sok cég belerokkan, sokan elveszítik a munkahelyüket, a megélhetésük forrását, de túl leszünk rajta. tudom, hogy a szeretteimnek sem lesz baja.

öröm olvasni, hogy a helyzet miatt mennyire megváltozott a levegő, a környezetünk. fellélegezhet a Föld, azt hiszem.

anya hívott délelőtt és újságolta, hogy a mellettük lévő erdőben medvét láttak. a farkasok mellett már az is van. csodálatos!

én kívánom és vágyom, hogy emberhez méltó módon hozzon változást a világra és, hogy sokan vegyék észre, hogy mi az aminek fontosnak kellene lennie az életünkben.

én azon leszek, hogy a kialakult helyzetből a lehető legtöbbet tudjam kihozni és előnyünkre tudjam használni és minél nyugodtabb és feszültségmentesebb napjaink napjaink legyenek itthon bezárva egy kétlábúval és egy négylábúval.