napi szám

végtelennek tűnő hétvége után az induló hét aztán végképp végtelenek tűnik.

a hétvégébe mindig annyi öröm sűrűsödik, hogy nincs is kedvem kimászni belőle. főleg, ha olyan emberekkel töltöm, akikkel jó lenni, akiknek jó adni és akiktől jó kapni. a családom tagjai az egész országban szét vannak szóródva, külföldről nem is beszélve. de köszönhetően a gyökereknek, vagy dédnagyanyáink elvetett és továbbörökített hagyományainak, azaz, hogy mennyire fontos a gondoskodás, a törődés, az összetartozás, az egymásra figyelés, az együtt átélt élmények, a közösen elfogyasztott vacsorák, a lehörpintett pálinkák,  nem sűrűn, de összejön a család egy-egy nagyobb eseményre. annyit melózik és gürizik mindenki, de ezeken az alkalmakon, nem sajnál senki időt és pénzt az utazásra, hogy együtt legyünk, hogy sztorizzunk a korábbi találkozásokról, az asszonyok-lányok közösen szöszmögjenek a konyhában, miközben a férfiak-fiúk tüzet raknak és a gyerekek szaladgálnak körülöttünk. jók ezek az együttlétek. kellenek. engem egy kicsit mindig helyreráz, hogy több időt kellene szánnom a családomra, picivel több törődést adnom. tanulom ezt. a barátoknál működik, bár mindenkire így sem mindig jut idő, de igyekszem... igyekszem magamból a legtöbbet adni, igyekszem kérni, igyekszem jelen lenni, igyekszem támogatni, igyekszem, tényleg.
szentimentál napi számként álljon itt a dán-kanadai páros új száma, ami megint finoman elszállósra sikeredett és a korábbi számaikhoz hasonlóan, a végtelenbe is eltekerne ezt hallgatva az ember lánya bringán ülve...

Rhye_Please