2016. november 20.

gondolataim az életről

robot létet élnénk? valóban? kattog a a fejemben ez a gondolat, amióta szellemileg elég jó kihívást jelentő barátommal erről beszélgettünk.
igen, azt gondolom vannak sokan, akik beállnak a sorba és érzelmek, valódi gondolatok, tettek nélkül teszik azt amit elvár tőlük abárki, a társadalom, a munkahely, az élet... nem tudom mekkora lehet ezeknek az embereknek, robotoknak a száma, azokkal szemben akik nem robot életet élnek. vagy legalább is hiszem és remélem, hogy nem robot életet élnek. hiszen vannak gondolataik, amiket kimondanak, amikről elmélkednek, van irányvonal ami mentén élnek, áramolnak a világban, alakítják magukat, nap mint nap megélik a vágyaikat, álmaikat, terveiket. terveznek, élnek, még akkor is ha netán van az életüknek robot része is, amit talán nem is robotlétként élnek meg. dolgoznak, pénzt keresnek, ami azt gondolom elengedhetetlen manapság az élethez. minden embernek vannak berögzült sémái, rutinjai a mindennapjainkban, amik fontosak, mert biztonságot adnak, de mégsem kőbe vésett elemei az életnek, mégis kapaszkodók, ami ha minden borul, ott vannak, és lehet rá építeni, lehet ezek mentén haladni, újra rakni, újra értelmezni. de ez nem a robot lét, ez egyszerűen csak az élet sorvezetői, ami mindenkinél más. mert más-más értékrend, más-más gondolatvilág, más-más elmélet, más-más felfogás szerint élünk, tesszük azt ami nekünk jó, ami mentén megvalósíthatjuk a vágyott vagy elérni kívánt életet, de mindezt fejjel, gondolatokkal, ami a robotnak, nincs, vagy nem is lehet, csak egy előre megírt algoritmus szerint teszi, amit tennie kell...
szóval a gondolat, a vélemény, az értelem, az elme az, ami a kulcs, ahhoz, hogy ne robot életet éljünk...

1 megjegyzés:

  1. ...nem is olyan rég, mi arról beszéltünk, hogy mennyire vagyunk rabszolgák. Mennyire vagyunk a saját vágyaink, a társadalmi nyomás, az elvárások, kényszerek által igába hajtott, és sziszifuszi munkát végző rabszolgák...

    VálaszTörlés