front

vagy a nemtom minek köszönhetően baromira másnapossági tüneteim vannak. na, de az nem lehet, mert tegnap csak bodzaszörpöt ittam, meg a barátok pálinkás poharacskáit szagolgattam az illúzió végett. szóval baromira nyom a fejem. de az is lehet, hogy a hülye gondolatok részegítettek meg, amik a tegnap este után egész hajnalban kavarogtak a fejecskémben, mert persze megint összefutottam a születendő gyermekem apjával, és én barom, hogy jófej legyek, még az asztalához is leültem. aminek azonkívül semmi értelme nem volt, hogy volt hol ülnöm, mert olyan volt, mintha ott sem lettem volna. az apa jelölt, vagy nem is tudom, hogyan kéne hívni, szerintem rohadtul nem tud a helyzettel mit kezdeni. nyilván nem tud velem beszélgetni, mert azt hiszem zavarja, hogy a gyermeke és közte ott vagyok, mint fontos kihagyhatatlan közvetítő elem, vagy mi. és nyilván inkább egy ismeretlen embernek próbálja magát baromi jó színben és külsőben előadni, hogy ő milyen baromi jó fej, minthogy tőlem megkérdezné, hogy vagyok és nincs e valami segítségre szükségem... na, de nem is tudom mit várok... nem tudom, hogy avalaha felfogja-e, hogy gyermeke lesz... azt hiszem nem kell vele sehogy sem viselkednem... tulajdonképpen, ha nem lenne ez a kis csoda a pocakomban, akkor semmi közünk nem lenne egymáshoz... de hiszen most sincs! ivi!!!

de összességében végül is remek este volt, végre találkoztam sok jó, kedves baráttal és ismerőssel. végre emberek között voltam és jól esett. jól el is fáradtam. 

most meg már lázasan készülődnöm kéne az esküvőre, de olyan baromi lassú vagyok ettől a melegtől, hogy nem is tudom, hol kezdjem. azt hiszem a legizzasztóbbal, az ajándékcsomagolással. aztán megondolálom a frizurámat, lakkozok, összeszedem a fontos és kihagyhatatlan kiegészítőket, kellékeket az estére és igyekszem jól érezni magam. mondjuk ezzel nincs gond mostanában. állítólag ragyogok, mint még soha. ez nyilván csak a kis mazsolámnak köszönhető a pocakban, akinek azt hiszem van egy mókuskereke, mert egyfolytában ficánkol...

na, begyorsulok...