Visszafogottan (értsd úgy, hogy 3 dl száraz fehérborral a fejemben) és a zenekarral szembeni némi ellenérzéssel érkeztem a koncertre, egy nagyszerű lány társaságában. A prológ igazolta is az ellenszenvemet, de már az első szám feloldotta bennem. Volt némi visszaesés a hangulatomban, amikor Kiss Nikkév Tibi és Livius, a dupla arcú bohócok, elénk tárták lelkivilágukat, na, de üsse kavics, legyen nekik is egy jó napjuk, egyébként is a zenéjük előtt fejet hajtok, szóval, ennyit exhibicionizmust még elviselek. Amit igazán nagyra értékeltem tőlük, és most az egész zenekarra gondolok, hogy nem jöttek vissza lenyomni még egy slágert – csak egy meghajlás erejéig rohantak fel újra a lépcsőn. Legalább következetesek! Egyébként meg, társaságom is és a közönség 99% nagyon élvezte a koncertet, a hangulatuk rám is átragadt. Megérte a pénzét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése