a mai első bejegyzésem szóljon az én drága, születésnapos édesanyukámhoz. még ha távol is vagyunk egymástól (minden tekintetben-bár erősen küzdök, hogy ledöntsem a falakat) tudom, hogy rá mindig számíthatok.
"Te voltál, ki életet adott nekem,
kinek legfontosabb értékemet,
a szívemet köszönhetem.
Te voltál, ki itthon küzdött velem,
ha beteg voltam, ott voltál mellettem.
Te voltál, aki kinyitotta szemem,
és megmutatta mi a helyes,
hogy én is jó ember legyek.
Te voltál, ki elkísért az iskolába,
ki otthon tanult velem, hidd el, nem hiába.
Te voltál, ki leült s meghallgatott, ha baj volt, mindig segített ha tudott.
Tudom, hogy: kamasz vagyok, pimasz nagyszájú, és sértődékeny majom.
Remélem egyszer, lehetek olyan mint te, és büszke leszel rám, mint gyermekedre.
Ma érted kelt fel a nap,
ma minden szó téged dicsér
én ma ezerszer mondom:
mindennél többet érsz! "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése